Ikonográfiai elemzés: A genti oltár

Jan van Eyck genti oltárának (Gent, Szent Bavo katedrális, 1432) ikonográfiai programja a Biblia szövegrészeire épül. A szárnyasoltár hétköznapokon csukott állapotban volt, ennek a nézetnek a legfontosabb ábrázolása az Angyali üdvözlet. A szobájában imádkozó Máriának megjelenik Gábriel arkangyal, és hírül adja neki a Megváltó születését (Lk 1, 26-38). A Szentlélek galamb alakjában száll le Máriára. A festő Gábriel és Mária szavait középkori szokás szerint a táblákra írta. A szoba berendezési tárgyai (mosdófülke kancsóval, mosdótállal, törülközővel) valamint a liliom az angyal kezében Mária tisztaságára utaló szimbólumok. A szoba padlásterében, három lunettában a Megváltás Gábriel előtti hírül adói, Zakariás próféta, az erythreai szibilla, a cumae-i szibilla, és Mikeás próféta húzódnak meg, a körülöttük kanyargó mondatszalagokon jövendölésük olvasható. A szárnyak alsó felét a templom patrónusszentjeinek (Keresztelő és evangélista Szent Jánosnak) grisaille alakjai előtt térdelő donátorpár foglalja el. A csukott oltár a Megváltás művének első pillanatát jeleníti meg, a belsőn pedig az emberiség megváltásának végső beteljesedését láthatjuk. Az oltár belső része rendkívül összetett teológiai program szerint épül fel. A felső részen az Utolsó ítéletekről ismert Deézis-kompozíció jelenik meg, az Istent énekkel és zenével dicsőítő angyalok között. Az alsó szint középképe a Jelenések könyvének egyik jelenetét, a Bárány imádását ábrázolja: "nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, a trón és a Bárány előtt állni /Jel 7,9/. A trón az Atya trónját jelenti, a tömeg pedig az üdvözültek (szentek) különböző csoportjait: az oltár körül hódoló angyalok mögött az apostolok és próféták térdelnek, mögöttük a szent papok illetve az Ótestamentum szereplői állnak. A háttérben a szent szüzek, mártírok és hitvallók vonulnak. A hódolók csoportja a szárnyakon kiegészül: balról az igaz bírák és Krisztus katonái érkeznek, jobbról pedig a szent remeték és a zarándokok. A nyitott oltár tehát az Utolsó ítélet után megdicsőült földnek, Isten földre szállt országának, az Új Jeruzsálemnek a látomását tárja elénk. A kompozíció függőleges tengelyében a három isteni személy áll: a trónoló Atya, alatta a Szentlélek galambja és a Fiút szimbolizáló Bárány. A Jelenések könyve szerint ezt az országot az isteni kegyelmet jelképező forrás, az Élet vízének kútja táplálja (Jel. 22,1). A nyitott oltár látszólag szervetlenül kapcsolódó alsó és felső szintje között az ikonográfiai program jelenti a kapcsolatot. A felső rész két szélső alakja, a mezítelen Ádám és Éva ilyen hangsúlyos megjelenítése is szokatlannak hat. A fejük fölött lévő lunettákban Káin és Ábel története van megfestve. Ádám és Éva az ősbűnt testesítik meg, az első gyilkosság pedig az emberiség bűneire utal. Az oltár nyitott és zárt állapota közötti átmenetet az ősszülők képezik, akik bűneikkel a megváltás szükségességét fejezik ki, a Megváltás kezdetét az Angyali üdvözlet jelenti az oltár csukott szárnyain.

Jan van Eyck: A genti oltár csukott szárnyakkal

Jan van Eyck: A Bárány imádása a genti oltárról