Erwin Panofsky értelmezési módszere

Erwin Panofsky a műalkotások értelmezése szempontjából háromféle értelmezési szintet különböztetett meg. Az első réteg a jelenségértelem, a preikonografikus leírás. Az ilyen jellegű képleíráshoz a képen levő formák azonosítására van szükség. A szemlélő az érzéki tapasztalataira hagyatkozik, de szükséges a stílusismeret (az adott korszak ábrázolási módja). A következő értelmezési stádium az ikonografikus. Miután a preikonografikus leírással megtörtént a formák azonosítása, az ikonografikus elemzéssel a jelentésértelem tárható fel, vagyis a képek, történetek és allegóriák azonosítása az előzetes irodalmi ismeretek segítségével. A dokumentumértelem (lényegi értelem) az ikonológia segítségével tárható fel. A tulajdonképpeni értelem nem tudatos része a műnek, az alkotóból ösztönszerűen áramlik ki, tehát ez a jelentéstartalom sem a szemlélés során, sem pedig a szövegből nem derülhet ki, hiszen szükséges hozzá a kor szellemiségének az ismerete. Azonban mindhárom értelmezési réteg esetében (preikonografikus, ikonografikus és ikonologikus) szükség van háttérismeretekre, melyek előre meghatározzák a lehetséges ismereteket. A preikonografikus leírásnál az egyes korszakok ábrázolási stílusainak ismerete elengedhetetlen az ábrázolások felismeréséhez. Az ikonográfiai elemzésnél az egyes személyek, jelenetek ábrázolásainak ismerete (típustörténet) segít a típusba sorolásnál. Az ikonológiai értelmezéshez pedig szükséges a korszak szellemiségének ismerete (irodalom, filozófia, vallás, pszichológia, természettudományok stb.)