János, Evangélista Szent (Kr.u. I. század): A 12 apostol legfiatalabbika, és a 4 evangélista egyike. A negyedik evangéliumon kívül ő lehet (vagy közvetlen tanítványa) a szerzője a Jelenések Könyvének, illetve három apostoli levélnek. A János-evangélium keletkezett a négy közül a legkésőbb, az 1. század végén, sőt egyes kutatók szerint a 100. év után. Az apostolok között kiemelkedő szerepe volt, evangéliuma úgy emlékezik meg róla (ahogy társai egyikéről sem), mint „Jézus szeretett tanítványa” (Jn 19,26), vagy „a tanítvány, akit Jézus kedvelt” (Jn 21,20). János Jézus mellett lehetett a kiváltságos pillanatokban, például a színeváltozáskor (amikor Jézus megmutatta isteni valóját), az Olajfák hegyén (ahol az eljövendő szenvedés tudatában vért verítékezett), és Jézus a keresztfán, a halála előtt János gondjaira bízta anyját, Máriát. Legendája szerint Efezusban érte utol Domitianus császár keresztényüldözése, és Rómában halálra ítélték. Forró olajjal teli üstbe vetették, de ez nem okozott neki sérelmeket. Ezt követően gyilkos méreggel itatták, de ez sem ártott neki. Ezután Pathmosz szigetére száműzték, ahol Isten egy látomásban megmutatta neki a Jelenések Könyvében leírtakat. A császár halála után elhagyta a szigetet. Egy pogány pap próbára tette és mérget itatott vele, ami hatástalan maradt Jánosnál, mire a pap megtért (sok ábrázoláson a kezében tartott kelyhen tekergőző mérges kígyóval jelenik meg). Evangélistaként a szimbóluma: sas (Máténak szárnyas alak, Márknak szárnyas oroszlán, Lukácsnak szárnyas bika). Ünnepe december 27-én van.
