Giotto (Giotto di Bondone) (1267-1337): Vespignanóban született, valószínűleg 1267-ben. Firenzében Cimabue mellett tanulhatott az 1280-as, ’90-es években. 1290 és 1295 között az assisi San Francesco felső templomában festett bibliai jelenetek, és valószínűleg ebben az időintervallumban többször is Rómába látogatott. A San Francescóba 1297-1299 között festette meg a Szent Ferenc életét ábrázoló freskóciklusát. 1300-ban, Rómában készített műveket, így a párizsi Louvreban őrzött Szent Ferenc stigmatizációját ábrázoló nagyméretű (314 x 162 cm) táblaképet. 1302 és 1306 között Padovában tartózkodott, ahol többek között Enrico Scrovegni megbízásából festette meg az Aréna-kápolna freskóit. Az Aréna-kápolnában (más néven Scrovegni-kápolnában) készített freskók után, az ott szerzett tapasztalatok alapján készült az 1306-1310 közé keltezhető firenzei Trónoló Madonna táblakép (Uffizi). 1320 és 1325 között a firenzei Santa Croce-templom Bardi- és Peruzzi-kápolnáit díszítette. 1327-ben lett az Orvosok és Patikusok céhének tagja (többek között Taddeo Gaddival) . A céh ebben az évben vett fel festőket először a tagjai közé. 1330 körül készülhetett a római Pinacoteca Vaticanában őrzött Stefaneschi-oltár, mely bár nem biztos, hogy teljes egészében a mester műve, valószínűleg ő alakította ki a programját, az ő tervei szerint készült. Az elkövetkező években számos festményt készített az Anjou Róbert nápolyi udvarában, ezek azonban elpusztultak, illetve elvesztek. 1334-ben kinevezték a firenzei dóm munkálatainak irányítójává, valamint a városfalak és erődítmények építészévé, s még ebben az évben lerakta alapjait az általa tervezett harangtoronynak (ez végül az alsó domborműsorig készült Giotto tervei szerint). 1335 és 1336 között a milánói Visconti herceg szolgálatában állt, de az ott készített művei is elpusztultak. 1337-ben az avignoni pápai udvarba kapott meghívást, hogy ott mártírok életéről fessen képciklust, de ez év elején meghalt Firenzében. Korának egyik legjelesebb művésze volt, tudósok, festők, építészek, szobrászok és írók (köztük Dante) tartották Giottót barátjuknak, és tekintették példaképüknek. Festészete és szelleme az egész későközépkori és reneszánsz művészetre hatással volt, a legnagyobb művészek szemlélték műveit inspirációs forrásukként.
Gonzaga család: A 15–16. századi Modena márkijai, majd mecénás hercegei. A modenai fejedelmi udvar a 15. század folyamán Itália egyik legfontosabb művészeti és humanista központjává vált. Mantova udvari festője volt Andrea Mantegna, de korábban itt dolgozott Pisanello, a 16. században pedig Giulio Romano. Legfontosabb tagjai: I. Federico (márki 1478–1484), II. Francesco (Gianfrancesco) (1484–1519). II. Francesco felesége, Isabella d’Este az egyik legműveltebb itáliai arisztokrata volt, studiolója a fejedelmi studiolók legkifinomultabb példája. Isabella d’Este kapcsolatban állt Mantegnával, Peruginóval, Leonardóval és Tizianóval is.