Az ókori Athénban, Akadémosz ligetében filozófusok oktatták tanítványaikat. Mint Plinius írja (XXXV. 77.), a görög ifjak képzéséhez Apellés festő korától a rajzoktatás is hozzá tartozott: ez lett a szabad művészetek első fokozata. Mindig elismerés övezte, mert olyanok művelték, akik szabadnak születtek, majd pedig köztiszteletben álló férfiak is, miközben mindig tilos volt, hogy rabszolgák tanulják. Ennek nyomán később a tudományok, illetve a művészetek művelésére, oktatására létrejött társaságokat, intézményeket nevezték így. Európában a 15. századtól az antik mintát felélesztették, s később képzőművészeti, építészeti akadémiák alakultak. A 18. századtól a kisebb városokban megalakuló akadémiák elsősorban felsőfokú rajziskolák voltak.

A művészetek bőkezű támogatója. Az elnevezés C. Maecenas római polgár nevéből származik, aki Augustus császár barátja, Horatius, Vergilius pártfogója volt.

A kézműveseknek (így a festőknek is) középkori eredetű, érdekvédelmet, szakképzést szolgáló közössége.