Benvenuto Cellini

A 16. század egyik legnyughatatlanabb művészegyéniségeBenvenuto Cellini volt. Változatos életéről szórakoztató, fordulatokban gazdag olvasmányt nyújt önéletrajzi írása, amelyben nem csak megrendelőiről és művei megalkotásának fáradságos munkájáról számol be, de amelyből kiderül az is, mit jelentett a művészi öntudat a reneszánsz korszakában. A Perszeusz-szobor kiöntésének leírása művének egyik legérdekesebb része:

Egyszerre nagy robaj hallatszott, hatalmas villámszerű fény kísérte, mintha valami villám ott a szemünk láttára csapott volna ki a semmiből: soha nem érzett rettentő félelem nyilallt belénk, s belém jobban, mint a többibe. Ahogy a tűz és a robaj elmúlt, egymás arcába meredtünk, s láttuk, hogy a kemence teteje robbant ki, s úgy felcsapódott, hogy a megolvadt bronz kezdett rajta kiömleni: erre tüstént megnyittattam a formám nyílásait, s ugyanakkor kiüttettem a kemence két csapját is, hadd induljon meg a megolvadt keverék a formába. Letérdeltem, s teljes szívemből hálát mondtam az Úrnak, aztán egyik padkán egy tál salátát pillantottam meg, nagy étvággyal faltam belőle, és az egész társasággal együtt jót ittam; egészségesen s vígan mentem utána ágyba, mert két óra híján hajnalra járt az idő, s mintha semmi bajom nem lett volna a világon, édesen elpihentem.

Cellini ötvös volt, és ezért életművét nagyrészt bronzszobrok, valódi ötvösművészeti remekek, kisplasztikák, bronz érmék alkotják, de mint a fémek nagy szakértője, Rómában pénzverőként is alkalmazták. Cellini egyben jellegzetes példája is az udvari művésznek, aki művei jelentős részét uralkodói megrendelésre készítette. A híres Sótartót (Bécs, Kunsthistorisches Museum) például I. Ferencfontainebleau-i udvarában tartózkodva készítette a királynak.