Fra Angelico
Fra Angelico festészete két stílushagyomány ötvözésének jellegzetes példája. Az obszerváns domonkos rendi szerzetes első mestere az a Lorenzo Monaco volt, aki 1400 körül az internacionális gótika jellegzetes firenzei festője volt. Műveinek élénk színvilága, amelyet az magyaráz, hogy Angelicóhoz hasonlóan a kamalduli szerzetes, Monaco miniátorként is dolgozott, tanítványának korai műveit is jellemzi. Angelico festészetében tehát meghatározó az internacionális gótika firenzei stílusa, képeinek színvilága mellett a természeti részletek aprólékos ábrázolása és az alakok gyakran kecses, érzelemdús beállítása mutatja ezt. Szerzetesként mélyen vallásos volt, és ez a belső meggyőződés egész életművét meghatározta, vallásos tárgyú műveinek mélyen átélt devócióról tanúskodnak. Másrészt Angelico is azon művészek közé tartozott, akinek a festészetére már az 1430-as évektől fogva rendkívüli hatással volt Masaccio forradalmian új festészeti stílusa. Angelico már korai művein is pontosan alkalmazza a lineáris perspektívát, és elsősorban olyan festett épületek ábrázolásához, amelyek motívumai Brunelleschitől származnak. Alakjainak plasztikus megformálására, Masaccióhoz hasonlóan, Angelicónál is Donatello szobrászata hatott. A domonkos szerzetes festészetét egész Angelico egész életművét, akár freskói, akár Firenzében, illetve Cortonában és Perugiában készült oltárképeit, az emelkedett, méltóságteljes érzelmesség és a sokszínű elbeszélés határozza meg.
Korai művei közé tartozik a madridi Pradóban található oltárkép, amely Angelico kedvelt témáját, az Angyali üdvözletet ábrázolja. A kép ikonográfiai érdekessége, hogy tipologikus módon, a főjelenettől balra, a Bűnbeesés látható. Az első emberpár részletgazdagon megfestett természeti környezetben jelenik meg. Ez az aprólékosság ugyanúgy az internacionális gótika hatása, mint Mária és Gábriel arkangyal alakjának kecses, enyhén előre hajoló beállítása, ruháik redőinek lágy vonalvezetése és a gazdag, élénk színvilág. Az a loggia azonban, ahol e jelenet játszódik, antikizáló motívumaival Brunelleschi építészetének hatását mutatja.
Fra Angelico a Fireneze melletti Fiesoléban lett domonkos rendi szerzetes, de igen korán, 1438-tól abban a firenzei obszerváns kolostorban élt és alkotott, a San Marcóban, amelyet Cosimo de Medici támogatásával építettek fel néhány évvel korábban. Életművének legkiemelkedőbb alkotásai ehhez a kolostorhoz kötődnek. A San Marco templomának főoltárára készült festménye, a szentekkel körülvett, trónoló Mária, azaz a Sacra conversazione kép az új típusú, négyzetes alakú, egyetlen jelenetet magába foglaló oltárképtípust, a palát képviseli. Megrendelője Cosimo de Medici és testvére volt, ezért került a képre, a Madonna előtt térdelve ábrázolva a Medici-család két személyes védőszentje, Kozma és Damján orvosszentek. Szent Kozma a néző felé fordul, és arcvonásaiban Cosimo de Medicit lehet felismerni. Ennek egyik oka az a firenzeiek számára könnyen érthető latin szójáték volt, amely Szent Kozma (Cosmas Medicus) és Cosimo de Medici (Cosmas Medices) nevének hasonlóságára utal.
Angelico 1438-tól kezdve mintegy tíz éven keresztül készítette azokat a freskókat a kolostorban, amelyek az emeleti cellákban, a szerzetestársak vallásos elmélyülését szolgálták. Témájuk általában az Angyali üdvözlet, illetve a Passió egyes epizódjai. E falképek, Angelico legismertebb művei.
Angelico festészetében a masacciói monumentalitás és a donatellói ihletésű plasztikus formaképzés a késői műveken egyre inkább háttérbe szorította stílusának gótikus vonásait. V. Miklós pápa hívására, aki korábban Angelicóval együtt volt domonkos szerzetes a San Marcóban, 1448 körül Rómába ment. Itt készült el késői főműve, a vatikáni palota magánkápolnájának, a cappella Niccolinának a Szent Lőrinc és Szent István protomártír, diakónus szentek életét bemutató freskóciklusa. Ezeken a falképeken, mint például a Szent Sixtus pápa diakónussá szenteli Szent Lőrincet jelenetén is, az alakok plasztikus képzésében, tartózkodó emelkedettségükben a masacciói festészet hatása érződik, mint ahogy a háttérben kibontakozó, perspektivikus rövidülésben megfestett reneszánsz oszlopcsarnok is az Angelico életművében kibontakozó új stílusról tanúskodik.