Leonardo Verrocchio műhelyében

Leonardo elméleti írásai és az ahhoz kapcsolódó jegyzetek többsége az 1480-as évek után keletkezett. Korai korszakát azonban, amely megelőzi természeti stúdiumainak rajzba és szavakba öntését, a quattrocento műhelygyakorlaton nevelkedett művész festményei alkotják. Az 1470-es években Leonardo a kor egyik legproduktívabb műhelyében, Andrea del Verrocchio tanítványaként dolgozott. A Verrocchio-műhely gyakorlatának megfelelően több drapériarajzot is készített, amelyek plasztikus, árnyékokkal tagolt stílusa mesterének hatását tükrözi, és amelyek gyakran nehezen megkülönböztethetőek éppen Verrocchiónak, vagy Leonardo más műhelytársának a rajzaitól. A Verrocchio-műhelyben készült félalakos Madonna-képei szintén a mester által kialakított típust követik, de ezeken, mint a Szentpéterváron őrzött Benois-Madonnán is, már önálló stílusának jegyei is jól felismerhetőek, mint a sfumato alkalmazása, a chiaroscuro fényhatások kiaknázása és a Madonna és a gyermek Jézus mozgalmas, de kiegyensúlyozott kompozíciója. Leonardo első festészeti működése szorosan Verrocchióhoz kötődik. A firenzei San Salvi-templom számára festett, Krisztus megkeresztelését ábrázoló oltárkép bal oldalán, a két térdelő angyal közül a profilban láthatónak az arca, annak jellegzetes fény-árnyék kezelése élesen eltér a kép többi figurális részletétől, és ezért Vasari leírása óta elfogadott, hogy ezt a részletet Leonardo festette. Szintén az ifjú tanítványnak lehet tulajdonítani a kép hátterének megfestését, amelynek részletformái, a fák, a sziklák és a hullámzó víz motívumai későbbi műveinek fontos elemeivé válnak. Figyelemre méltó, hogy már ezen a képen, majd néhány korai Madonna-képének tájhátterén is alkalmazta azt a levegőperspektívát, amelynek módszeres megfigyeléséről és leírásáról csak későbbi jegyzetei tanúskodnak.

Leonardo da Vinci: Benois Madonna