A perspektíva elmélete: Leon Battista Alberti és Piero della Francesca

A lineáris perspektíva elméleti kidolgozása megint egy építészre hárult. Leon Battista AlbertiDe pictura (A festészetről, 1435) címmel írt, háromrészes művészetelméleti traktátusában dolgozta ki a látás és a látott valóság megjelenítésének módját. Művében, melyet Brunelleschinek ajánlott, foglalkozik a komponálás módszereivel, a figuraábrázolás lehetőségeivel, a színek szerepével és azok változásával a fény hatására, de számunkra itt legfontosabb a térábrázolás módszereit bemutató szövege. Alberti elméletének középpontjában az áll - és ez a reneszánsz szemléletmód alapja is -, hogy a művésznek a látható valóságot kell leképeznie. Ez a racionális megközelítés azon alapszik, hogy a festményen ábrázolt valóság a szem látókörébe eső tárgyaknak az úgynevezett látógúlába eső részeknek a leképezése. Művében pontosan összefoglalja szerkesztési módszerét.

"Mindenekelőtt oda, ahova festenem kell, rajzolok egy tetszés szerinti nagyságú, derékszögű négyszöget, amelyet úgy tekintek, mint egy nyitott ablakot, amelyen keresztül szemlélem, amit oda fogok festeni. Majd meghatározom, mekkorára fessem képemen az embereket, és beosztom ezt a magasságot három részre, amelyek mindegyike arányos lesz azzal a mértékkel, amelyet braccio (kar-) -nak neveznek."

Piero della Francesca, aki festő, elméleti író és matematikus, századának egyik legnagyobb művészegyénisége volt, Leon Battista Alberti nyomán, a helyes képi ábrázolás alapjának tekintette a matematika, elsősorban a geometria és algebra pontos ismeretét és konzekvens alkalmazását. Elméleti művei közül (Trattato d'abaco, De quinque corporibus regularibus), a festészeti szakkönyvnek tekinthető De Prospectiva Pingendi-ben írta le, és egyben illusztrálta a tárgyak és az arányos emberi test lineáris perspektívában való ábrázolásának módszerét. Festményein pontosan alkalmazta az ott leírtakat, ezt jó szemlélteti az 1460-as évek elején festett perugiai oltárképének Angyali üdvözlet táblája. A háttérben erősen rövidülő oszlopsor látható, a lineáris perspektíva szigorú szabályai szerint ábrázolva. A kép érdekessége, hogy az építészeti környezet úgy van kiszerkesztve, hogy Mária és Gábriel arkangyal valójában nem látja egymást: közöttük egy oszlopköteg áll.