Mátyás portréi és a Corvinus-mítosz

Mátyás király reprezentációjában jelentős helyet foglalt el az itáliai mintára kialakított, antikizáló uralkodó-portré. Ezek az arcképek összhangban vannak azzal a mítosszal, amelyet Mátyás humanistái alakítottak ki, közülük is elsősorban Antonio Bonfini, aki szerint Mátyás dinasztiája a római Corvinus-nemzetségre vezethető vissza. Mátyás portréin is sokféle antikizáló, tehát all'antica motívummal találkozunk. A corvina kódexekben például több alkalommal is, római császárok pénzeiről készült miniatúra másolatok között tűnik fel a hasonlóképp ábrázolt Mátyás. All'antica motívumnak lehet tekinteni azt is, hogy Mátyás király portréihoz az antik Nagy Sándor-ábrázolásokat használták fel. Az a profilportré, amely több változatban is ismert korabeli, itáliai bronz érmékről, Mátyást olyan külső jegyekkel ruházza fel, mint amilyenekkel a macedón hadvezér rendelkezett. Ennek oka az volt, hogy Mátyás fontosnak tartotta az itáliai udvarok felé közvetíteni uralkodói erényeit. Legnagyszerűbb portréja az a kettős profil arckép, amely valószínűleg lombard műhelyben készült (vagy Giovanni Dalmata alkotása), és amely zöldes háttér előtt, fehérmárványból kifaragva jeleníti meg a magyar királyt és hitvesét, Aragóniai Beatrixot. Az uralkodói profilportré-pár jellegzetesen itáliai reneszánsz műfaj volt, Piero della Francesca is ilyet festett az urbinói hercegről, Federigo da Montefeltróról és annak hitveséről. Mátyás humanista mintára kialakított portrétípusa, a Corvinus-mítosz és a Nagy Sándor-hagyomány mellé még egy olyan elem társult, amelynek előképe az itáliai humanizmusból, egészen pontosan a Mediciek Firenzéjéből eredeztethető. Ez a Herkules-mítosz, amely az uralkodót az antik hérosz szerepében jeleníti meg. A visegrádi Herkules-kút csúcsának szobra, vagy a budai palota kettős bronzkapujának - csupán Bonfini leírásából ismert - Herkules munkáit ábrázoló domborművei tartoznak ebbe a körbe. Mátyás humanista udvarában, szintén itáliai mintára, talán a Beatrixszal kötött házasság után, megtaláljuk a jellegzetesen humanista eredetű, személyes emblémákat is. Ezek az ábrázolások a király erényeire utalnak, de pontos jelentésük máig vitatott. Ilyen Mátyás-emblémákat találunk a budai várból előkerült, majolika padlócsempéken, és igen gyakran szerepelnek a Firenzében készült corvina-kódexeken is. Mátyás gyakran használt emblémája volt a bölcsességre utaló kút, vagy a jó kormányzásra vonatkoztatható méhkas motívuma.

Corvin Mátyás zárt udvari kultúrájában tehát jellegzetesen itáliai mintájú, humanista reprezentációval találkozunk. Más alkalommal azonban sokkal hagyományosabb eszközöket alkalmazott. Miután elfoglalta Sziléziát és a szomszédos tartományt, Lausitzot, ez utóbbinak a központjában, Bautzenben 1486-ban helyeztek el város melletti vár, az Ortenburg kaputornyán az őt dicsőítő szoborcsoportot. Az ausztriai mintára készült, későgótikus stílusú szobor a hagyományos uralkodói ikonográfia eszközeit alkalmazza: a király szigorú pózban ül trónszékén, kezében jogart tart, oroszlánon tapos, fölötte pedig két angyal helyezi fejére a koronát. A bautzeni szobor tehát a nagyközönségnek szánt, az uralkodó hagyományos ábrázolásának tekinthető, és teljesen hiányoznak belőle az itáliai reneszánsz motívumok, ikonográfiai elemek.

Lombard művész: Corvin Mátyás és Aragóniai Beatrix portréja

Trónoló Mátyás