All'antica: (latin: antik módon) a 15–16. században a festményeken, szobrokon, vagy miniatúrákon, illetve építészeti dekoráció részeként megjelenő, antik elemeket felhasználó díszítés. Jellegzetes elemei a groteszkek, a kandeláberdísz és a trófeadísz. Kiterjesztett értelemben vonatkozhat minden olyan reneszánsz vagy barokk művészeti jelenségre, amely antik mintákat követ (pl. all’antica hatalmi reprezentáció).
Inkunábulumvagy ősnyomtatvány: (latin, incunabulum: bölcső) Az 1500 előtt megjelent, nyomtatott könyvek összefoglaló elnevezése.
Majolika: (Mallorca sziget nevéből) színesen festett, ónmázas égetett cserép. Színei a zöld, kék, okker, sárga, fehér, barna-fekete. A második égetés magas hőmérsékletét (1100 C) csak ezen színek oxidjai állják ki. Nevének eredete a Mallorcáról Itáliába szállított, lüszterfestésű edényekből származik, de általánosan az itáliai, gyakran figurálisan díszített kerámiák elnevezéseként terjedt el. Készítésének legfontosabb reneszánsz központja Faenza volt. Firenzében a della Robbia (Luca, Andrea, Giovanni) család alkalmazta szobrok díszítésére a 15–16. században, gyakran egész tabernákulumokat is így készítettek el.
Miniatúra(latin, minium: cinóber, vörös festék) eredetileg a kéziratok szövegének cinóbervörös festékkel való díszítését jelentette. Általános értelemben a rotulusok és kódexek, pergamen vagy papír alapjára ecsettel felvitt, általában temperával, illetve arannyal (laparany vagy aranyfüst) festett figurális és ornamentális díszítést jelöli. A könyvnyomtatás megjelenése után, a 15. század második felében a nyomtatott lapok keretdíszeit is gyakran díszítették miniatúrával. A leggazdagabb miniatúradíszítést a középkorban általában a liturgikus kódexbe (missálé, psaltérium, breviárium Biblia stb.) festették. Nem szabad összekeverni a „miniatűrrel”, mely lényegesen későbbi, a 18-19. században népszerű, kis méretű festményt jelent. Ez a szó a latin „minimus” =legkisebb szóból ered.
Missale: (latin) a mise teljes szövegét (Ótestamentumi olvasmányokat és az apostolok leveleinek részleteit tartalmazza, továbbá a keresztény szertartások szövegeit, és a miséző pap szövegét tartalmazó) általában nagyméretű liturgikus kódex. Tartalma nem egységes, attól függ, melyik egyházmegye miserendjét követi. (Pl. „missale strigoniense”: az esztergomi egyházmegye liturgiáját tartalmazó missale). Gyakran igen gazdag miniatúra díszítéssel látták el (Pl. Missale Romanum, corvina kódex, Vatikán, Biblioteca Apostolica Vaticana, 1490 k., Attavante).
Psaltérium: (lat. pszaltérium, psalmus: zsoltár) a középkori liturgikus kódexeknek az a típusa, amely az ószövetségi zsoltárokat tartalmazza. Általában Dávid bibliai történetét bemutató miniatúrákkal díszítették. (Ld. pl. Utrecht-i psaltérium)
Puttó: (olasz) meztelen, gyakran szárnyakkal ábrázolt gyermekalakok, a későantik amorettók ábrázolásaiból fejlődtek ki, a korai reneszánsz művészetben jelennek meg. (Pl. Jacopo della Quercia, Ilaria del Carreto síremléke, Lucca). Általában dekoratív motívumként alkalmazzák.
Quattrocento: (olasz: kvatrocsentó, jelentése: négyszáz) A 15. század, tehát az 1400–as évek itáliai művészetét jelölő kifejezés. (Ld. például quattrocento szobrászat, a firenzei quattrocento festészete)
Relief (francia) vagy dombormű: sík vagy íves felületből kiemelkedő, kőből, vagy márványból faragott, terrakottából mintázott vagy bronzból öntött szobor, melynek lényege, hogy nem körplasztika. Attól függően, hogy a figurális részletek milyen mértékben emelkednek ki az alapsíkból, beszélhetünk magas, illetve alacsony domborműről, illetve schiacciatóról. Általában épületek díszítésére alkalmazták, az antikvitásban szarkofágok díszítése is általában dombormű volt. A perspektivikus dombormű Donatello újítása volt a 15. század első felében.
Síremlék: a halott nyughelyének, a sírnak a megjelölésére szolgáló, általában díszes, önálló, vagy templomon belül elhelyezett építmény. Síremléknek lehet tekinteni az egyiptomi masztabákat és piramisokat, a mauzóleumot, de az antik szarkofágokat is. A középkorban egyszerű formája a templom padlózatába helyezett kő vagy bronz sírlap, illetve a tumba. A reneszánszban gyakorivá vált a fali síremlék típusa. A halottra emlékező, feliratos tábla az epitáfium.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)