János, Evangélista Szent (Kr.u. I. század): A 12 apostol legfiatalabbika, és a négy evangélista egyike. A negyedik evangéliumon kívül ő lehet (vagy közvetlen tanítványa) a szerzője a Jelenések Könyvének, illetve három apostoli levélnek. A János-evangélium keletkezett a négy közül a legkésőbb, az 1. század végén, sőt egyes kutatók szerint a 100. év után. Az apostolok között kiemelkedő szerepe volt, evangéliuma úgy emlékezik meg róla (ahogy társai egyikéről sem), mint „Jézus szeretett tanítványa” (Jn 19,26), vagy „a tanítvány, akit Jézus kedvelt” (Jn 21,20). János Jézus mellett lehetett a kiváltságos pillanatokban, például a színeváltozáskor (amikor Jézus megmutatta isteni valóját), az Olajfák hegyén (ahol az eljövendő szenvedés tudatában vért verítékezett), és Jézus a keresztfán, a halála előtt János gondjaira bízta anyját, Máriát. Legendája szerint Efezusban érte utol Domitianus császár keresztényüldözése, és Rómában halálra ítélték. Forró olajjal teli üstbe vetették, de ez nem okozott neki sérelmeket. Ezt követően gyilkos méreggel itatták, de ez sem ártott neki. Ezután Pathmosz szigetére száműzték, ahol Isten egy látomásban megmutatta neki a Jelenések Könyvében leírtakat. A császár halála után elhagyta a szigetet. Egy pogány pap próbára tette és mérget itatott vele, ami hatástalan maradt Jánosnál, mire a pap megtért (sok ábrázoláson a kezében tartott kelyhen tekergőző mérges kígyóval jelenik meg). Evangélistaként a szimbóluma: sas (Máténak szárnyas alak, Márknak szárnyas oroszlán, Lukácsnak szárnyas bika). Ünnepe december 27-én van.

Jeromos, Szent (Eusebius Hieronymus, 347k.-419/420): Egyházatya. Dalmáciában született, jelentős hivatali pályát tudott maga mögött, amikor egy álom hatására szerzetessé vált. Római tartózkodása után keletre indult, Betlehemben két kolostort alapított, egyet nők, egyet pedig férfiak számára. Lefordította eredeti nyelvből latinra a Bibliát, megteremtve azt az alapszöveget, amelyet Vulgata néven a Római Katolikus Egyház mai napig hivatalosan a szentírás szövegeként ismer el. Több történeti munkát is írt, legfontosabb ezek közül a De viris illustribus(Kiváló férfiakról). Számos levele fennmaradt, melyek rávilágítanak aszkétikus életére. Önmagát úgy jellemzi, hogy filozófus, rétor, grammatikus és dialektikus egyszerre, továbbá három nyelvnek; a hébernek, görögnek és latinnak ismerője.

Pál, Szent, apostol (Kr. u. 1. század): A kilikiai Tarzuszban született Saul. Bár zsidó származású volt, római polgárjogot örökölt, ezért születésétől megkapta a Paulus (Pál) nevet is. A zsidó hagyományokhoz, sőt azok legszigorúbb irányzatához, a farizeizmushoz tudatosan ragaszkodott, de emellett klasszikus műveltségre is szert tett. Keresztény hitre térése előtt ő maga is üldözte a keresztényeket, mivel bennük a zsidó törvénytől elszakadni vágyó szektát látta. Az Apostolok Cselekedeteiben olvashatunk megtéréséről. A damaszkuszi úton nagy fényességből megjelent előtte Jézus, és elküldte Pált a városba. A látomástól – amelyet többen tapasztaltak – Pál rövid időre megvakult, látását három napi imádság után nyerte vissza (ApCsel 9,3-9,9). Ettől kezdve nyíltan vállalta a keresztényi életet, s élete hátralevő részét hittérítéssel, igehirdetéssel, egyházalapítással, és az alapított egyházak gondjainak rendezésével töltötte (ennek emlékét őrzi az Újszövetség 14 Pál írott levele), mely során többször volt fogságban, botozták, vagy kövezték meg. Életét az Istenbe vetett bizalomnak áldozta, s ebből nyert erőt, hiszen missziós tevékenységét nagyon betegen (betegségéről nem maradt fenn adat), és idősen is ellátta. Kr. u. 67-ben, Néró császár uralkodása alatt szenvedett mártírhalált, Rómában fejezték le. Attribútuma a kard. Ünnepét június 29-én tartják.

Péter, Szent, apostol (Kr. u. 1. század): Krisztus főapostola, Péter (eredeti neve: Simeon, görögül: Simon) eredetileg halász volt. Jézus testvérével, a szintén halász Andrással együtt hívta magához. Jézus adta neki a Petrus (Péter), azazszikla nevet, mert Egyházát rá építette, azaz Krisztus halála után ő lett a földi Egyház helytartója (az első pápa). Péter az apostolok őszinte szószólója volt. Sokszor meggondolatlanul beszélt, vagy cselekedett, de mindebben a Jézus iránti odaadást kell látnunk. Jézus annak ellenére Péternek szánta a vezető szerepet Feltámadása után, hogy tisztában volt az apostol gyengeségeivel. Előre látta Jézus azt is, hogy Péter háromszor fogja őt megtagadni, az elfogatását követő éjszaka, mégis őt jelölte ki egyháza főpásztorának. Az Apostolok Cselekedetei számos csodatételéről tudósít, miközben térítő munkát folytatott a pogányok és zsidók között. Szent Pálhoz hasonlóan őt is börtönbe vetették, ahonnan egy angyal szabadította ki. Kr. u. 67. körül Rómában halt mártírhalált: kérésére fejjel lefelé feszítették keresztre, mivel nem érezte méltónak magát ahhoz a szenvedéshez, amely Jézus Krisztus halálát okozta (a művészeti ábrázolások gyakori témája ez). Attribútumai között szerepel a kulcs (mennyország kulcsa). Ünnepét június 29-én tartják.

Martini, Simone (1280k.-1344): Itáliai festő, a sienai trecento festészet nagy hatású mestere. Valószínűleg Giotto műhelyében, Rómában tanult. Első hiteles munkája a Maesta (1315, Palazzo Publico, Siena) freskó. Avignonban Petrarca barátja, az ő számára díszítette miniatúrákkal a Vergilius-kódex címlapját (1340, Biblioteca Ambrosiana, Milánó). Stílusa lágy, líraian gótizáló áramló vonalakkal, alig árnyalt színekkel. Tudatosan használta a csillogó kelmék, a pompás ornamentika elemeit, melyekkel érzékenyen mintázott alakjait álomszerű világba emelte. Az udvari, lovagi szellem idealizáló szemlélettel hatja át művészetét. Legnagyobb méretű fennmaradt táblája a pisai oltártábla, Madonna szentekkel (Museo Nazionale). Oltárképei közül kiemelkedik Szt. Ágoston, Szt. Ambrus (Fitzwilliam Museum, Cambridge) és a sienai Sant’ AgostinoBeato Agostino Novello-oltára. Nápolyban Róbert Károly király számára festette a Toulouse-i Szent Lajos-oltárt(1317, Museo e Gallerie Nazionali di Capodimonte, Nápoly). Valószínű, hogy 1322-26 k. festette Assisiben fő művét, az alsó templom Szt. Márton-kápolnájának a szent legendáját és szenteket ábrázoló freskóit. Guidoricchio da Fogliano lovas freskója(1328, Palazzo Pubblico, Siena) a győztes hadvezérnek állít emléket. A sienai dóm számára készült Angyali üdvözlete (két szent alakja Lippo Memmitől, 1333, Uffizi, Firenze) a sienai festészet fejlődésének meghatározó alkotása.