Karel van Mander és kora

Németalföldön a manierizmus előfutárai Lucas van Leyden, Jan van Scorel és Marten van Heemskerck, de a végső fordulatot a haarlemi iskola képviselői, Karel van Mander, Bartolomeo Spranger és Cornelis van Haarlem hajtják végre, a kacér elegancia és precizitás irányában, melynek révén a németalföldi művészet a korban vezető szerephez jut.

Karel van Mander (1548-1607) korának nevezetes irodalmára, festőművésze, aki -Vásárihoz hasonlóan- nem ilyen irányú műveivel lett az utókor maradandó alkotója, hanem kora művészegyéniségei életrajzírójaként. Mander festészeti művei közül kiemelkedik A pásztorok imádása, valamint A tizenkét éves Jézus a templomban. 1574-ben Rómába ment, ahol három évig tartózkodott, s főleg Sprangertől tanult. 1577-ben együtt mentek Bécsbe, ahol közösen készítették el Rudolf császár bevonulásához a diadalívet. Haarlem városában Hendrik Goltziussal és Cornelis Cornelisszel megalapították a haarlemi akadémiát, hogy az életből vett minták után fessenek. A Festőkönyv nagy részét is itt írta.

Karel van Mander arcképe

Karel van Mander: A tizenkét éves Jézus a templomban