Vasari és kora

Giorgio Vasari (1511-1574), a 16. század jelentős itáliai humanistája, festőművésze művészeti életrajzainak megírásával, s nem festészete nyomán lett örökéletű. A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című munkájának első kiadása 1550-ben jelent meg, a második szintén Firenzében, Cosimo Medicinek ajánlva 1568-ban. Valaha művét a művészet kutatói szentírásként tisztelték. Életrajzaiban jóval több a hiteles adat, mint a felületes. Néha nem a valót, hanem annak égi mását vetíti bele egy-egy mester jellemrajzába, mégis a nagy összképet, az olasz művészet klasszikus korszakának nagyszerű panorámáját híven és szépen tükrözi. Elméleti munkája az első bibliografikus művészettörténeti munka. A Vite három részre osztott: a trecento, a quattrocento és a cinquecento művészeinek életrajzai. Az erősen toszkán centrikus, évszázadokra osztott festészeti fejlődéstörténet-elmélet Michelangelóhoz viszonyul, a Michelangelo-életrajz a Vite körülbelül tizedét adja. A második kiadás már eltér az elsőtől, mivel addigra Michelangelo meghal, így az életműve teljessé válik.

A külön, egyéni, mástól megkülönböztető stílus, vagyis maniera megléte a művészi színvonal fontos ismertetőjegye Vasarinál. Esztétikai értelmezést adott életrajzaival, melyekben igyekezett megmutatni, hogy valamennyi fontos művésznek -főleg a 16. századbelieknek- megvan a maga manierája, vagyis merőben individuális művészi karaktere, egyéni hajlama. Nála a fogalom egyszerre jelöl művészi színvonalat, fejlett formakészséget, a tehetség szabad érvényesülését. Értékbeli különbséget jelez a quattrocento és a cinquecento művészei között. Az igazi bella maniera szükséges feltétele ugyanis a művészi szabadság, ami a korábbi festőknek szerinte még nem volt meg, mivel túlságosan ragaszkodtak a szabályokhoz.

Giorgio Vasari: A szeplőtelen fogantatás