Mantegna: Győzedelmes Madonna
A mecénási helyzetre kiváló példa a reneszánsz kiemelkedő mecénási udvara, a mantovai udvar. E példában összekapcsolódik a familiaritás és a reneszánsz új művészeszménye. Andrea Mantegna (1430-1506) a Gonzaga-család udvari festője Mantovában. II. Francesco Gonzaga herceg és felesége, Isabella d Este megbízásából dolgozott, s festette például Marmirolóban lévő rezidenciájukat. Oly nagymívű alkotásokat készített ide, mint a Győzedelmes Madonna.
Perugino: Amor és Castitas harca
Isabella d Este, mantovai hercegnő a korszak számos festőjét mozgósította, hogy műveket fessenek studiolója (dolgozószobája) számára. 1503-ban Peruginóval írt alá szerződést az Amor és Castitas harca képre, pontos instrukciókat adva. A művész -igaz pár év késéssel- megfestette a képet, de kért képet például hiába várt Leonardo da Vincitől, vagy Giovanni Bellinitől.
A művész anyagi elismerése
A megbízók az értékes művészeket nemesi ranggal illették, versengtek kegyeikért. Pierre d Angicourt mérnök Nápolyban az Anjouk udvarában, 1276-ban már a király familiárisa, majd protomagister et provisor operum curiae hivatalt kap, ami a havi három aranyuncia (kb. 90 grammnyi) jövedelmén túl feljogosítja, hogy négy fegyveres lovas szolgával kísértesse magát. Hűbérbirtokot kap, majd 1289-től miles címet. Ő az első nemesi rangra emelt művész. A nápolyi udvarban Giotto mint protopictor (első festő) és mint protomagister operis irányította a királyi palotában dolgozó művészsereg tevékenységét, míg maga a híres emberek (uomini famosi) freskóinak sorozatát festette. Tizenkét unciás biztos évi jövedelmet kap, valamint felhatalmazást, hogy a palotában lakjon és étkezzen, továbbá 1330 januárjában elnyerte a királyi familiaris et fidelis jogait és méltóságát is. A művészet adómentességet, címeket, kiváltságokat jelentett, s ezek mind kiemelték a művészet a céhek világából.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
