A budai királyi vár építését a tatárjárás után IV. Béla rendelte el. Kiépítése Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás nevéhez fűződik. A palotaegyüttes a XIII-XV. sz. folyamán szakaszosan alakult ki. Ezekben az évszázadokban épült a Buzogány-torony, az István–torony, a befejezetlenül maradt Csonka-torony és a Zsigmond-kori terem. A Mátyás által reneszánsz részekkel is bővített palotaegyüttes a török hódoltság alatt pusztulásnak indult. 1686-ban a vár visszafoglalásakor lőporrobbantás döntötte romba. A XVII. sz. végén megkezdett új palota építésekor a romokat is lerombolták, betemették, és föléjük építkeztek. A XVIII sz. elején négyszög alaprajzú, belsőudvaros palota épült. A bővítés tervét Jean-Nicolas Jadot császári főépítész készítette, a munka vezetését azonban rövidesen Oraschek Ignác vette át. A homlokzatok végső kialakítása valószínűleg neki köszönhető. A II világháború rombolásai nyomán vált lehetővé a romok módszerek feltárása és helyreállítása.