Érett reneszánsz portréfestészet: Lotto, Moroni

Tiziano árnyékában egész sereg nagyszerű portréfestő működött a Velence fennhatósága alá tartozó tartományokban. Igaz, legtöbbjük egzisztenciális okokból, a konkurenciaharc miatt elhagyni kényszerült Velencét. Kibontakozásuk ideális terepe volt az észak-olasz tóvidék környékének meggazdagodó városai, Verona, Bergamo, és mindenekelőtt Brescia. Az úgynevezett bresciai iskola karakterében sok szállal kapcsolódott a velencei hagyományokhoz, de a másféle megrendelők miatt hamarosan saját jellegzetességeket tudott felmutatni. Az itt működő mesterek legkiemelkedőbb teljesítménye a portréfestészethez kötődik. A tizianói uralkodói-főúri reprezentációval szemben a bresciaiak portréikon polgárosultabb vonásokat hangsúlyoztak. Nem annyira a fenséget, a gazdagságot, és a színpompát hangsúlyozták. Modelljeik gyakran életszerű helyzetben, közvetlen arckifejezéssel, köznapi ruhában, tevékenységük attribútumaival vannak ábrázolva. Az itáliai festészetben a bresciai portrék tették meg a legnagyobb lépést az Alpoktól északra kibontakozó életkép-festészet irányába. Közös jellemzőik még a velencei aranyos színharmóniával szemben az ezüstös, szürkés, azaz ezüstös- szürkés sfumatós tónus, amely egy sajátos, melankolikus légkörbe burkolta a két legfontosabb mester megrendelőinek figuráit, Lorenzo Lottóét és Giovanni Battista Moroniét.

Lorenzo Lotto: Ifjú arcképe