Csarnokszentély: olyan többhajós szentély, amelyben a mellékhajók a főhajóval megegyező magasságúak. A mellékhajók körüljáróként megkerülik a szentélyt, de ez a körüljáró ugyanolyan magas, mint a szentély. Ez, a szentély jelentőségét felfokozó megoldás a ciszteci rendi építészetből került a német későgótikába (pl.: Schwäbisch-Gmünd, Heiligenkreuzkirche).

Dongaboltozat: a boltozat legegyszerűbb formája, mely elsősorban hosszanti terek lefedésére alkalmas. Egyszerű hengerfelületű boltozat, mely keresztmetszete szerint lehet félköríves, szegmensíves vagy csúcsíves.

Hálóboltozat: olyan bordás boltozat, melynél hiányoznak a boltszakaszokat elválasztó hevederívek, és az átlós ívek több szakaszon átívelnek. A boltozat felületén a bordák így a támaszoktól független, dekoratív hálózatot alkotnak. A hálóboltozatot a 14. század közepétől használták először német területeken, a Parler-műhely hatására.

Két irányban hajlított bordás boltozat (térgörbe boltozat): a hálóboltozat egyik fajtája, melynél a bordák nemcsak a boltozat keresztmetszetén mutatnak hajlást, hanem az alaprajzi vetületen is ívesen rajzolódnak ki. A német késő gótika jellegzetes boltozattípusa, mely a 15. század végén keletkezett, talán Hans Buchsbaum bécsi műhelyében. Csehországban és valószínűleg Magyarországon is Benedikt Rejt, II. Ulászló udvari építésze terjesztette el a 16. század elején.

Lanterna: A latin szó jelentése: lámpás. Olyan tornyocskát értünk alatta, amelyet a kupola tetejére (a kupola opeionjára) építenek, hogy a rajta nyitott ablakokon a kupola fényt kaphasson.

Rozetta: stilizált rózsa, kör alakú díszítőmotívum.

Tabernákulum: (latin: tabernaculum: sátor) az antik építészetben szobrok elhelyezésére szolgáló, tetővel fedett, oszlopokon álló kisméretű építmény. A középkorban az oltáriszentség elhelyezésére szolgált, a tridenti zsinat után az oltárral általában egybeépítették. A firenzei quattrocento szobrászatban gyakran készítettek domborművekkel gazdagon díszített tabernákulumot. Az oltár lefedését szolgáló, szabadon álló, baldachinos építményt is szokták tabernákulumnak nevezni, de az valójában a cibórium.

Tambur(francia) vagy kupoladob: általában kör (néha sokszög) alaprajzú, henger alakú felépítmény a kupola alatt. Általában szabályos, csegelyes kupoláknál alkalmazták, felületét ablakokkal nyitották meg. A bizánci építészetben vált általánossá, majd a reneszánsz és barokk építészetben volt kedvelt. (Pl. San Pietro, Róma, Michelangelo)