A reneszánsz elterjedése Közép-Európában: Krakkó

A Mátyás udvarában virágzó reneszánsz művészet nagyszerűségét az emlékek pusztulása miatt ma már csak részleteiben tudjuk megcsodálni. Az Ulászló-kori építkezések hajdani fényét is csak a Bakócz-kápolna tükrözi vissza. A magyarországi reneszánsz művészet kezdeti virágzásának az ország nagy részét elfoglaló török vetett véget. Nemcsak a fejlődés hatalmas lendülete tört meg 1526-ban, de a már álló épületek is végveszélybe kerültek, és lassan mind elpusztultak. A reneszánsz Buda, Visegrád, Esztergom jelentőségét ma ezeknek a központoknak távoli kisugárzásai alapján tudjuk igazán megérteni.

Ja gelló Ulászló testvére, Zsigmond lengyel herceg, fivére budai udvarában járva megismerte a reneszánsz stílust, és hazatérve az itáliai művészet elkötelezett mecénása lett. Az ő hívására mentek a lengyel fővárosba a Budán dolgozó itáliai mesterek Francesco Fiorentino vezetésével, hogy Krakkót a reneszánsz művészet európai rangú központjává tegyék. Először az ősi királyi vár, a Wawel építkezéseit bízta rájuk. Zsigmond a várhegyen új palotarészt emeltetett, melynek második emeleti ablakai a firenzei eredetű budai, keresztosztós, pilaszteres ablakkeretek hatását mutatják, bár nem olyan egyértelműen, mint a prágai Ulászló-terem ablakai. A palota elé nem sokkal később háromszintes loggiát építettek, mely három oldalról fogja körbe a hatalmas középudvart. A firenzei palotaépítészet motívumait felhasználó, de azoktól független, teljesen új kialakítású loggia már a lengyel reneszánsz sajátos gyümölcse. A helyi időjárási viszonyokhoz alkalmazkodva meredek tetőt építettek a második emeleti magas dísztermek fölé. Ennek megfelelően a felső loggia magasabb lett az alsó árkádoknál, ezért az igen magas oszlopok karcsú vonalát középen kidudorodó gyűrűkkel élénkítették. A balusztrád, az oszlopos-boltíves loggia és a harmonikus arányok meghatározóan hatottak a lengyel palotaépítészetre.

A király reneszánsz építkezései közül kiemelkedik a Zsigmond-kápolna, melyet saját temetkezési helyének szánt (1519-26). A Wawel székesegyházához csatlakozó centrális, kupolás épület koncepciója a firenzei és római centrális templomokra vezethető vissza, de a közvetítésben fontos szerepe volt a Bakócz-kápolnának is. A tervező építész és szobrász, Bartolomeo Berrecci a falak tagolásánál a római diadalívek szerkezetét és arányait tartotta szem előtt. A tamburos, lanternás kupola illuzionisztikusan szűkülő kazettái a magasság érzetét fokozzák, a lanternán beáramló fény pedig a faragványok plasztikusságát emeli ki.