V. Károly építkezése: Granada, Alhambra

Spanyolország 16. századi építészetében két királyi palota emelkedik ki a kor egyébként gyakran még mindig késő gótikus, vagy ahhoz hasonló összhatású, lombard eredetű, burjánzó indadíszes motívumokat alkalmazó, úgynevezett platereszk stílusú építészetéből. (Pl. Salamanca, egyetem). Spanyolország világhatalmi felemelkedésének a kora ez. V. Károly német római császár és spanyol király hatalma nem csak Európa jelentős részére terjedt ki, de az Új világ első gyarmatainak aranykincse is az ő kincstárába folyt be. 1492 szimbolikus évnek tekinthető ebből a szempontból: nem csak Kolumbusz hajói indulnak ekkor útra az ismeretlen óceánon át Amerika felé, hanem ebben az évben foglalják el az araboktól az Ibériai-félsziget egyik legjelentősebb városát, Granadát is. Az Alhambra a mór építészet gyöngyszeme volt, de V. Károly ezt nem hagyta érintetlenül. Az eredeti épületegyütteshez egy hatalmas, négyzet alaprajzú tömböt építtetett, amelynek kör alakú belső udvarát architrávval lezárt oszlopok veszik körbe. A külső homlokzat plasztikus kváderkövei és kannelúrázott féloszlop-párjai és a belső udvar kialakítása a római reneszánsz építészet pontos átvételét bizonyítja, de a külső homlokzaton Palladio-­motívummal is találkozunk. Az épület fő jellegzetessége tehát a korabeli itáliai építészet modern elemeinek egyöntetű átvételében ragadható meg.

V. Károly palotájának udvara