A reneszánsz építészet kezdetei Franciaországban: kastélyépítészet

Az érett reneszánsz építészete Itálián kívül is elterjedt a 16. században. Európa egyes régióiban azonban igen sokszínű, egymástól eltérő képet mutat ez az építészet még akkor is, ha egyes épülettípusok esetében látunk is bizonyos hasonlóságokat. Általában igaz azonban, hogy a század folyamán Európa jelentős részén a reneszánsz építészete nem tisztán az itáliai formákat követi, hanem azok átvétele mellett, a helyi, gyakran későgótikus hagyományokat is magába olvasztja.

F ranciaországban a 16. századot a Loire-menti nagy kastélyok építése jellemzi. A Párizsban székelő királyi udvar ízlése a nemességet is magával ragadta, és a központi mintát követték. Ez a királyi udvar pedig ebben a korban erős volt. VIII. Károly korától kezdve mintegy fél évszázadon keresztül vezettek a francia uralkodók hadjáratokat Itáliába, és I. Ferenc (1515-1547) el is foglalta Észak-Itália egyik legjelentősebb városát, Milánót. A hódítók közvetlen kapcsolatba kerültek Itália kultúrájával.

I. Ferenc a reneszánsz csodálója volt, az ő invitálására telepedett le Franciaországban Leonardo (1517), az ő fontainebleau-i kastélyának díszítésére érkeztek Franciaországba itáliai manierista festők és szobrászok (pl. Primaticcio), és az ő szolgálatában állt a kor egyik legjelentősebb szobrásza, Benvenuto Cellini. Palotaépítkezésein már igen hamar a reneszánsz stílus dominál. Bloisközépkori kastélyát még I. Ferenc elődje, XII. Lajos kezdte átépíteni a század elején. I. Ferenc építkezései azonban fordulatot hoztak. A szabálytalan alaprajzú palota két traktusa épül ekkor teljesen újjá, udvari és külső homlokzatain ekkor már reneszánsz motívumokat alkalmaztak. A külső, város felé eső oldalon a két felső szintet az olasz loggiákra emlékeztető, íves lezárású loggiák teszik nyitottá. Az udvari homlokzatot a középtengelybe felépített, félig e homlokzat elé kiugró, nyolcszögű lépcsőtorony uralja, amelynek áttört szerkezete gótikus, de részletformái már az új stílust követik.