Bazilika: Eredetileg négyszögű, oszlopsoros törvénykezési és kereskedelmi csarnok. Ebből alakult ki az ókeresztény templomfajta, amely oszlopokkal tagolt, fő- és oldalhajókból álló épület volt; ehhez később a főhajóval egyenlő magasságú kereszthajót építettek. Ez az épülettípus főleg a nyugati területeken vált kedveltté. A középkorban tehát háromhajós tagolású templomtípust jelentett (ld. bazilikális elrendezés). A fogalom a 19. században jelentésbővülésen ment át: centrális elrendezésű székesegyházak kaptak ilyen megjelölést. Példái: Wren: Szent Pál székesegyház, Lipótvárosi bazilika.

Bazilikális elrendezés: A legalább három hosszházzal rendelkező épületek olyan tömegalakítása, amelyben a középső hajó (a főhajó) magasabb a mellette lévő hajóknál (mellékhajóknál). A középső-, főhajó így a mellékhajók fölé emelkedő falsíkjába vágott ablaknyíláson keresztül jut közvetlen megvilágításhoz. (pl.: a római San Paolo Fuori le Mura)

Béllet: befelé lépcsőzetesen szűkülő, oszlopokkal, féloszlopokkal tagolt, plasztikus díszítésű nyíláskeret.

Bencés rend: az első nyugati szerzetesrend, központja a dél-itáliai Montecassino. Alapítója Szent Benedek, ő alkotta meg a rend szabályait (Regula) 530 körül. Ismertetőjelük a bő ujjú, csuklyás, földig érő fekete köpeny.

Boltozat: íves térlefedő szerkezet. Az ék alakú kövekből, vagy téglákból kialakított boltív (archivolt) a függőleges irányú nyomást az ívet alátámasztó falra, oszlopra vagy pillérre vezeti le. A boltív kiindulási pontja a válkő, legmagasabb eleme a zárókő. Megkülönböztetünk henger- és gömbfelületű boltozatokat. Hengerfelületűek a donga-, kereszt-, teknő-, tükör-, hálóboltozatok, gömbfelületűek a negyedgömb, félgömb alakúak, a függőkupolák és a csehsüvegboltozatok.

Dombormű, relief: a szobrászat egyik műfaja, amelynél a térben kialakított formák az alapsíkból csak részben emelkednek ki.

Főhajó: Hosszházas (longitudinális) elrendezésű terekben a középső, (általában kelet-nyugati irányban nyújtott téglalap alaprajzú) hajó neve. Bazilikális és álbazilikális templomok esetében a főhajó magasabb a kétoldalt mellette lévő egy-egy, vagy több (de mindig páros számú) mellékhajónál, és legtöbbször szélesebb is azoknál. Bazilikális térképzésnél a főhajó saját ablakain (bazilikális ablaksorán) keresztül kap fényt, mivel a mellékhajók alacsonyabbak nála (ablakai a gádorfalából nyílnak). Csarnoktemplomok esetében a főhajó és mellékhajók azonos magasságúak, így a főhajó a mellékhajón keresztül jut fényhez.

Gádorfal: bazilikális elrendezésű templomok főhajójának a mellékhajó tetőzete fölött emelkedő oldalfala, amelyen a főhajót közvetlenül megvilágító ún. bazilikális ablaksor húzódik végig.

Homlokzat: az épület utcára, udvarra néző, egységes kiképzésű oldala, melyről gyakran a rendeltetés is leolvasható.

Hosszhajó, hosszház: A hosszanti elrendezésű templomnak a bejárat és szentély közé eső, a főtengellyel párhuzamos, a hívek befogadására szolgáló része. Legtöbbször (a templomok keletelése miatt) kelet-nyugati irányba elnyúló téglalap alaprajzú tér. (Ld. még: hosszanti elrendezésű templom)

Szentély: sanctuarium, presbitérium, kórus: a keresztény templomoknak, a laikusoktól elzárt, a miseáldozat bemutatására szánt, a főoltárnak helyet adó tere, az ókeresztény gyakorlat alapján szűkebb értelemben a templom apszisa.