Ferences rend: (Ordo Fratrum Minorum) Assisi Szent Ferenc által 1210–ben alapított koldulórend. A ferences regulát, amely Ferenc eszméinek megfelelően, kimondja a rend tagjai számára vállalt szegénység követését, III. Honorius pápa 1223–ban hagyta jóvá. A ferencesek ruházata az alapítójuk szegénységére utaló, barna köpeny, a szandál és a háromszor megcsomózott kötélöv. A rend a szegénység vállalása miatt a pápasággal szemben támadt konfliktus következtében két részre szakadt, obszervánsokra és minoritákra. A ferences rend hatása rendkívül jelentős volt a toszkán és umbriai festészetben. Szent Ferenc legendájának epizódjait a 13. század közepétől a rend templomaiban retabulumokon, illetve a század végétől egyre inkább nagyszabású freskóciklusokon ábrázolták. A legjelentősebb ferences ciklus az assisi San Francesco felső bazilikájában található, amelyet az 1290–es évek közepén valószínűleg Giotto és műhelye festett.
Freskó: (olasz, al fresco) falképfestési technika. Lényege, hogy a tempera festéket a benedvesített vakolatra hordták fel. Az így megkötött festék mélyen beivódott a felső rétegbe (intonaco). Mivel a vakolat gyorsan száradt, ezért egyszerre csak egy kisebb, egy–két nap alatt megfesthető felületet nedvesítettek be, ez a giornata (dzsornáta). A freskók finomabb részleteit gyakran al secco technikával, a megszáradt vakolaton egészítették ki. Már a reneszánsz korban ismert volt a freskók falról való leválasztásának technikája. A leválasztott falkép alól ilyenkor napvilágra kerül az alsó rétegbe karcolt, kartonok alapján szénnel készült előrajz, a kontúrokat feltüntető szinópia.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
