Gótika: az elnevezés az itáliai humanistáktól ered. Az ő szemükben „gót”, azaz „barbár” volt minden, ami nem az antikvitás szellemét örökítette tovább, így az Alpoktól északra eső területek művészete is. Az újkori művészettörténetben a gótika kifejezés már elvesztette pejoratív jelentésárnyalatát, és pusztán a romanikát követő korstílus megnevezéséül szolgál. Kezdete az építészet 1140 körüli, Île-de-France-ból kiinduló megújulása. A korszak végét nem lehet egységesen meghatározni, a 16. század közepéig Európa nagy részén még meghatározó a reneszánsz stílus mellett.

Keresztrefeszítés: Krisztus kereszthalála, a keresztény üdvtörténet csúcspontja. A római birodalomban a bűnözőkre kiszabott halálbüntetés-fajta volt.

Királyok imádása: a Háromkirályok történetének leggyakoribb ábrázolása. A csupán Máté evangéliumában szereplő három napkeleti bölcs, a csillagot követve jut el Betlehembe, ahol tisztelegnek a Messiás előtt, s nyújtják át ajándékaikat.

Krisztus feltámadása: Krisztus keresztre feszítése utáni harmadik nap megjövendölt eseménye. A szinoptikus evangéliumok a húsvétvasárnap eseményeiről írnak, a feltámadásról magáról nem. Művészeti ábrázolása a 13. században jelent meg, legtöbbször, amint Krisztus az alvó katonák között kilép a sírból.

Madonna: Szűz Máriát, amikor gyermekét tartja kezében, általában olasz eredetű szóval Madonnának nevezik. A 4-5. századi ókeresztény ábrázolásokon jelenik meg először az Istenanya-ábrázolás.

Predella: (latin) a gótikus művészetben, elsősorban a 14. századi itáliai festészetben kialakult, és a 15. században általánosan elterjedt forma, amely a szárnyas oltárok és retabulumok alatti sávot jelöli. A predellán általában az oltárképeken ábrázolt szentek életéből vett narratív jelenetek láthatóak. A közép–európai későgótikus szárnyas oltárok predellái gyakran nem festettek, hanem faragott díszítésűek.

Szárnyas oltár: a középkori oltárképek általános formája, a késő gótika fejleménye ez az oltártípus. Az oltárszekrényhez erősített ajtószerűen bezárható vagy merev szárnyakkal, valamint rendszerint festett vagy faragott képekkel díszített polca (predella) rendelkezik.

Szentháromság: A keresztény hit szerint az egy Istennek három személye van: Atya, Fiú és Szentlélek. A Szentháromság-tan alapja Máté evangéliuma (Mt 28,19). A három isteni személyegyüttes ábrázolásának problematikus volta abból adódik, hogy a hármasságot az egységben kell megjeleníteni. Legegyértelműbb szimbóluma ezért a háromszög, benne Isten mindent látó szemével. Háromarcú, egytestű, koronás férfialak is lehet. Előfordul, hogy a három személyre szimbólumaik utalnak, melyek egyszerre jelennek meg (kéz: Atya, bárány: Fiú, galamb: Szentlélek). A gótikában terjedt el a „Kegyelem trónusa” ábrázolás, melyen a trónoló Atyát mint ősöreg uralkodót látjuk, ölében tartva a keresztet, rajta függő halott Fiával, a Szentlelket pedig galamb formában ábrázolják. Ennek a típusnak későgótikus változata a „Fájdalmas Atya”, aki ölében fiának holttestét tartja, vállán itt is galamb ül.

Vizitáció/ Mária és Erzsébet találkozása: Mária az Angyali üdvözlet után meglátogatta szintén várandós, idős rokonát, Erzsébetet, Zakariás feleségét. Mária hangjának hallatára Erzsébet szíve alatt felujjongott a magzat Keresztelő János. (Lk 1, 39-56) Az ábrázolások a történetnek azt a pillanatát ragadják meg, mikor a két asszony köszönti egymást, Erzsébet alázatosan meghajol, esetleg letérdel Mária előtt. Egyes ábrázolásokon a jelenet másik két szereplője, a magzat Krisztus és Keresztelő János is látható az asszonyok méhében. Keresztelő János ilyenkor térdet hajt az őt megáldó Krisztus előtt.