Ábrahám: Ószövetségi alak. Izrael egyik pátriárkája (ősatyja), a Teremtés Könyvében szerepel. Isten őt választotta ki, hogy népét Kánaánba vezesse. Feleségével, Sárával már nagyon idősek voltak, amikor isteni kegyből megszületett a fiuk, Izsák, akit Isten három angyal alakjában jelentett be nekik. A jövendölést a középkorban az Angyali Üdvözlet előképeként ábrázolták. Mivel Isten kívánságára Ábrahám a fiát is feláldozta volna, a megingathatatlan keresztény hit előképe. Többnyire aggastyánként ábrázolják, a bizánci művészetben mindig dicsfénnyel, legelterjedtebb az Izsák feláldozása jelenet.

Angelico Fra (Fra Giovanni da Fiesole, Beato Angelico) (1400 – 1455):Firenzei festő és miniátor, a korai quattrocento festészet kiemelkedő alakja. Korai művein, elsősorban miniatúráin mesterének, Lorenzo Monacónak az internacionális gótikában gyökerező, élénk színvilágú és részletgazdag stílusa tükröződik. Korai festményei azután készültek, hogy 1418-ban belépett a domonkos rendbe és a fiesolei kolostorban tartózkodott (Trónoló Madonna gyermekével és domonkos szentekkel, Fiesole, San Domenico, 1428-30). 1436­-ban ment át a Cosimo de’Medici által felépíttetett firenzei San Marco kolostorba, melynek reneszánsz épületegyüttese ekkor épült fel Michelozzo Michelozzi tervei szerint. Az elkövetkező több mint tíz év során készítette azokat a vallásos elmélyülést szolgáló freskóit, amelyek a szerzetesi cellákban találhatóak (pl. Angyali üdvözlet, Noli me tangere, Krisztus színeváltozása, Királyok imádása Cosimo magáncellájában stb.) A freskók kivitelezésében tanítványai, Zanobi Strozzi és Benozzo Gozzoli is részt vettek. A San Marco oltárképén (Sacra conversazione) Szent Kozma és Damján alakjában Cosimo és Giovanni de’Medici rejtett portréit festette meg. (Firenze, Museo di San Marco, 1438-40) Ez az oltárkép a reneszánsz pala, az egyetlen, négyzetes táblára festett, egységes kompozícióval kialakított oltárkép-típus egyik első példája. Fra Angelico stílusának kettőssége abból fakad, hogy a Lorenzo Monacótól eredő internacionális gótika színvilágát és érzelmességét megőrizve, a masacciói új, reneszánsz stílus tömegalakítását átvette, és konzekvensen alkalmazta a lineáris perspektívát művein. Stílusfejlődése során a gótikus hagyomány egyre erőteljesebben adja át a helyét a reneszánsz stílusának. Oltárképei közül korai stílusát képviseli az Angyali üdvözlet (Madrid, Prado, 1430-2), a Mária megkoronázása (Firenze, Uffizi, 1430-35), Mária megkoronázása (Párizs, Louvre, 1430-32) és az Utolsó ítélet (Firenze, Museo di San Marco, 1432-5) oltár. Az utóbbi képen, a középtengelyben alul ábrázolt, nyitott sírok perspektivikus rövidülése a masacciói perspektíva alkalmazásának tudatosan hangsúlyos alkalmazása miatt érdemel figyelmet. Fra Angelico 1445-ben Rómába megy, mert az V. Miklós néven a pápai trónt elfoglaló domonkos rendi szerzetes, korábbi firenzei rendtársa (Tommaso Parentucelli) megbízza a vatikáni palota magánkápolnájának, a cappella Niccolinának a kifestésével (1477-1479). A Szent Lőrinc és Szent István protomártír, diakónus szentek életét elbeszélő freskóciklus Angelico utolsó jelentős alkotása, amelyen a plasztikus tömegformálás és a reneszánsz architektúra-ábrázolás révén végkép eltávolodik a gótikus hagyományoktól

Ferenc, Assisi, Szent, Giovanni Bernardone (1181/82-1226): A férfi ferences rend és a női klarissza rend megalapítója, az egyházi reformmozgalom vezetője a 13. század elején. Testvéri szeretete, a szegényeknek szentelt élete és dinamikus lelki vezetése követők ezreit vonzotta. Lemondott a világi hívságokról, családi kapcsolatairól, hogy szegénységben éljen. Helyreállította a San Damiano templomát Assisiben. A természetet Isten tükrének, az Istenhez vezető megannyi lépcsőfoknak tekintette. Minden teremtményt fivérének és nővérének nevezett. A történelem során talán senki sem vette olyan komolyan Krisztus életének követését, mint Ferenc. Kolduló rendjének tagjai egyszerű, barna csuhát hordtak, mezítláb jártak, s hirdették a világi testvériséget és szeretetet. Rengeteg ábrázolásán többek között spoletói álomlátását, az anyagi javakról való lemondását, madaraknak való prédikálását, a gubbiói farkas megszelídítését mutatják. A művészet rendi habitusában, kopottas, barna öltözetben, stigmáival, madaraknak prédikálva ábrázolja. 1228-ban szentté avatták.