A román kor művészete

Zene

A zeneirodalom leglátványosabb fejlődését a többszólamúság, polifónia kialakulása jelentette a 11-12. században. Ekkor még nem jelentett ez többet, mint az egyes szólamok párhuzamos haladását egymás mellett. Arezzoi Guido bencés szerzetes (995 k.- 1050) a vonalrendszer következetes alkalmazásával megújította a hangjegyírást, és új alapokat adott az énekek tanításához. A római katolikus és keresztény ortodox egyházak legfontosabb liturgiája a mise. Ennek a rendje, szerkezete már a kereszténység első századaiban fontos volt. Szövege állandó és változó részekből (ez egyes ünnepekhez kapcsolódó időszerű imádságokból) állt, amelynek felépítése a 11. századra kristályosodott ki. Az egyházi zene legjelentősebb öttételes műfaja a mise, amelyben az állandó részek imaszövegét zenésítették meg. A tételek elnevezéseiket a kezdősorokról kapták. Az ige liturgiája alatt az első tétel a Kyrie - Könyörgés -, a második tétel a Szentháromságot dicsőitő Glória. A tételek közül ez a legmozgalmasabb, legelevenebb. A harmadik tétel a Credo, a legfontosabb hitigazságok vallomásszerű összefoglalása. Az eucharisztia liturgiája alatti negyedik tétel a Sanctus és a Benedictus. A mise ötödik tétele, az Agnus Dei "Isten Báránya". Az előbbieknél is nagyobb erejű, könyörgő imádság, amely egyetemes békeóhajtással zárul.