A gótika művészete. Filozófia, eszmék

A Suger apát által újraélesztett fénymisztika, Szent Bernát gyengéd Mária-kultusza, szimbolikája, amely kibomlott a ferencesek és dominikánusok teológiájában áthatotta egész Európát. Assisi Szent Ferenc (1182-1226) Naphimnuszának megindultsága kifejezi azt Itáliában elterjedő új vallásos érzületet, amely a kolduló prédikáló rendek kultuszaival terjedt el. A ferences Johannes Duns Scotus (1265-1308) az evilági és túlvilági értékek egyensúlyáról beszélt, s a világban uralkodó rendről így írt: Most pedig a természet és a művészet minden művében azt a rendet is látjuk, hogy minden egyszerű és összetett forma mindig a befejezetlentől és a meghatározatlantól a befejezett és meghatározott felé halad. Vincent de Beauvais (c.1190-1264?) Speculum Maiusa (Mindenek tüköre) a korabeli felfogásnak megfelelő teljes világnézetet foglalta össze: a természet tükrében az állatok, a növények, a tudomány tükrében a szabad művészetek és a zodiákus, az erkölcs tükrében az erények és bűnök, a történelem tükrében pedig az Ó- és Újszövetség történetei és alakjai jelentek meg, mintegy a világról szóló enciklopédiában. A középkori misztika nagy alakjai is egykorúak a gótika elterjedésével: Szent Bonaventura (1221 k.-1274), Albertus Magnus (1206 k.-1286) s a német dominikánusok, köztük Eckhardt mester (1260-1327). Ugyanakkor a késő skolasztika két nagy filozófusa, a ferences rendi Roger Bacon (1214-1294) és William Occam (1290-1350) munkássága a misztikával éppen ellentétes. Bacon az egyházi és világi tekintélyek rombolója, életének jó részét töltötte emiatt fogságban. A matematikát és a tapasztalatból kiinduló kísérleti tudományt tartotta nagyra. Occamnál pedig megbomlott a világ ésszerű és isteni harmóniája, a mindenség egymástól független részekre esik szét.