Nagy Károly udvarától az Ottó-korig

Az egyetlen lovast ábrázoló körplasztika, Nagy Károly lovasszobra a metzi katedrális kincstárából maradt fenn. A fényűző ötvösművészet remekműve a regensburgi Sankt Emmeram-bazilika Codex Aureusa (870 körül, München, Staatsbibliothek). Gazdagságot és változatosságot mutatnak a Nagy Károly udvarában működő műhelyek elefántcsont faragványai is. Ennek legszebb korai példája Dagulf zsoltároskönyvének kötéstáblái. Az expresszív fogalmazás, a zömök figurák, a kerek fejek klasszikus mintáról árulkodnak. Az Ottó-kori művészet karoling-korhoz való visszatérése főleg az építészetben és a monumentális díszítőművészetben követhető nyomon. A kőszobrászat még fejletlen, a bronzszobrászat azonban virágzik. Számos ötvösmunkán a karoling fémművesség gazdag formakincsének és tökéletes technikájának újjáéledése figyelhető meg. Így például a trieri Egbert érsek megrendelésére készített műegyüttes egyik darabja, Szent András lábereklyetartó ládikája. A karoling-birodalom összeomlása vezeti be az Ottó-kort. Az egykori birodalom keleti felében I. Ottó Germániától Rómáig feltámasztja a császárság eszméjét. 962-ben a Német-római Birodalom császárává koronáztatja magát, míg nyugaton a hűbérurak egy csoportja 987-ben királyukká választja Capet Hugót.