Giotto és Duccio – Firenze és Siena

E két, egymással versengő városban alakult ki az itáliai trecento két legjelentősebb festőiskolája. Különböző alkotói módszereket sajátítottak el az itt dolgozó művészek, amelyeket leginkább mindkét város legnevesebb művészeinek festményeivel tudunk érzékeltetni. A firenzeiGiotto (1267 körültől 1337-ig) és a sienai Duccio (1255-60-tól 1319-ig) kortársak voltak, és városukban ugyanazt a szerepet töltötték be: szellemi vezetők, művészeti előfutárok, követendő példaképek voltak. Míg Giotto művészete a módszeres, pontos megfigyeléssel, az alakok és a tér viszonyainak minél határozottabb ábrázolására való törekvéssel, a képen belüli egység megteremtésével írható le, addig Duccio festészetében a részletek aprólékos kidolgozásúak, de művészete sokszor a tervszerűséget mellőző, érzelmes, lírai festésmóddal jellemezhető. Giottónál a logikus rend és képfelépítés dominál, mely Ducciónál hiányzik, helyette viszont olyan meghökkentően pontos részletezéssel, naturalista módon fest, ami Giottóra nem jellemző. Duccio művészete archaikusabbnak tűnhet, mivel a – Giottónál csupán az architekturális részletekben megjelenő – gótika nála, mint a művészetébe beépített stílus jelentkezik, nem zárkózik el előle úgy, mint ahogyan azt Giotto teszi. Duccio emellett a bizáncias stílust is felhasználja festészetében, de változtat rajta: a merev, szigorú bizánci stílust (maniera grecát, más néven maniera bizantinát) feloldja, és emberi érzelmekkel tölti meg.