Pisai épületegyüttes

A 11. század legnagyobb építészeti vállalkozásának Pisa volt a helyszíne. 1063-ban kezdte építeni a hatalmas, bazilikális elrendezésű öthajós székesegyházat Busketus építőmester, de a munkálatokat csak a 13. század közepén fejezték be. A templom keleten háromhajós keresztházat kapott, melynek középső hajói félköríves apszisban végződnek. Főszentélye is félköríves lezárású. Nyugati homlokzata földszintjén vakárkádokat tartó hat korinthoszi oszlopot helyeztek el. A homlokzat felső részén négysoros törpegaléria húzódik. Az itáliai építészetre jellemző módon a székesegyház (dóm, duomo), a keresztelőkápolna (baptisztérium, battistero) és a harangtorony (campanile) egymástól külön állnak. Erre a megoldásra későbbi példát nyújt a firenzei épületcsoport is (francia, angol, német, közép-európai, spanyol területeken az épületek ilyen szétválasztásával csak ritkán találkozhatunk). A székesegyház „ferdetorony” néven ismertté vált tornyát 1173-tól kezdték el építeni. Az alsó hét szintet Bonnano Pisano tervei szerint emelték. Felépítése után azonban az alapozás alatti talajréteg lassú összenyomódása miatt a torony süllyedni kezdett. A legfelső szintet már a függőleges helyzetéből kibillent torony tetejére függőlegesen építették (bár a dőlésszög tovább csökkent – 1999-2001 között húzták vissza a tornyot nagyjából a 16-17. századi állapotába).

A pisai székesegyház és campanile