Ikon: A görög eredetű szó (eikon) jelentése: kép, képmás. Bizáncban ezen Krisztus, Mária, a szentek, az angyalok és bibliai jelenetek, tehát szakrális témák ábrázolását értették. Eredetileg a falképet, a táblaképet, sőt a szobrot is ikonnak nevezték, ma a jelentés elsősorban a táblaképre szűkült. Az ikon festésének módját szabályok írják elő, melyek a festés körülményeire, technikájára, az ábrázolás típusainak meghatározására terjednek ki.

Katakomba: (görög-latin:”temető”) az elnevezést a Callixtus-temetőről (coemeterium ad catacumbas) kapta Föld alatti folyosórendszerből álló temetkezési hely. A keresztényüldözések idején istentiszteleti helyként is szolgált. A legtöbb katakomba Róma mellett található, gyakran falfestményekkel díszített.

Keresztrefeszítés: Krisztus kereszthalála, a keresztény üdvtörténet csúcspontja. A római birodalomban a bűnözőkre kiszabott halálbüntetés-fajta volt.

Krisztus mennybemenetele: a húsvét utáni 40. nap eseménye a keresztény kultúrkörben. A mennybemenetel előtt Krisztus többször megjelent a tanítványoknak, majd a szemük láttára felemelkedett a mennybe az Atyához, hogy majd elfoglalhassa helyét mellette.

Mennyei Jeruzsálem: a Paradicsom, az üdvözültek lakóhelye, az Apokalipszisben „Új Jeruzsálemként” szerepel (Jel 21,9-27). Jeruzsálem Isten szent városa, melyet az idők végén újra meg fog dicsőíteni. Fallal körülvett városként ábrázolják, melynek magasba nyúló tornyai, hatalmas, díszes épületei Isten országának gazdagságáról tanúskodnak. Az Utolsó ítélet ábrázolásokon az üdvözülteket angyalok vezetik a Mennyei Jeruzsálembe.

Szarkofág (Egyiptomban): (ógörög, sarkophagos – húsevő) kőből vagy fából készült koporsó. Az ember formájú szarkofágok csak az Újbirodalomban terjedtek el, addig Egyiptomban is ládaalakú szarkofágokba temetkeztek.