A román kor művészete

Filozófia, teológia

A nyelvészetben a román jelzőt a latin eredetű nyelvek esetében használjuk, ezek a valaha romanizált – a Római Birodalomba olvadt – országokban beszélt modern nyelveket jelentik.

A 19. század óta a karoling birodalom után kialakult utódállamokban kialakult művészet neve, jelezve, hogy ezeknek uralkodói és az egyház a keresztény antikvitás örököseinek tekintették magukat. Ez az örökség a műveltség elemeiben is megmaradt. Főként a kolostorokban, és az egyetemeken őrizték a nyomait. Az oktatás tárgya a „hét szabad művészet” is a keresztény latin kultúrából származott: 430 k. keletkezett Martianus Capella könyve a Septem artes liberales-ról, 540 körül Cassiodorusé. A trivium a nyelvtant, dialektikát és logikát ölelte fel, a quadrivium a számtant, geometriát, zenét és a csillagászatot.

A középkori filozófia négy, egymástól élesen különböző korszakra tagolható, melyek a filozófiai tudatosításra jellemző időbeli eltolódással a történeti periódusoknak felelnek meg. A 6-10. századot a preskolasztika korának nevezhetjük. Ezt a kort az antik műveltség legalább részleges átmentésére, a művelődés új alapjainak lerakására irányuló erőfeszítések jellemezték. Iskolákat alapítottak, melyekben az eleminél magasabb ismereteket rögzítettek és sajátítottak el – egyes iskolák a 12-13. századra egyetemi rangot értek el. Az iskolák a filozófiai kultúra természetes központjai, innen a skolasztikaelnevezés. A skolasztika módszert is jelent, amellyel a kérdéseket az ellenük és mellettük szóló érveléssel vizsgálják, s így jutnak el a következtetésig. A preskolasztika kimagasló filozófusa Johannes Scotus Erigena (810 k.-877), aki a középkori filozófia első rendszerét alkotta meg. A 11-12. század a korai skolasztika ideje. Canterbury-i Anselmus (1033-1109) az ágostoni hagyományokhoz tért vissza, a hit és tudás viszonyát feszegette. A korszak leghíresebb vitája az úgynevezett univerzália vita: vajon csak egyes dolgok léteznek, avagy önálló, valós létezést tulajdoníthatunk az általánosoknak (elvont fogalmaknak), univerzáliáknak is? Létezik-e az ember mint olyan, avagy csupán Szókratész, Platon stb. léteznek. A vita a Platon és Arisztotelész közötti nézetkülönbség felelevenítése volt. A vitában többen részt vettek, köztük Pierre Abelard (1079-1142). A 13. századra esett az úgynevezett nagy skolasztika. Ez az átfogó, építő összegzések kora, Bonaventura, Aquinói Tamás, Johannes Duns Scotus teremtették ekkor rendszereiket. Az arab közvetítéssel – Avicenna azaz Ibn Szinna (980-1037) és Averroes, azaz Ibn Rosd (1126-1198) - találkoztak a görög filozófusok műveivel, s ezeket újra vizsgálták. Aquinói Tamás (1225-1274) mélyreható fordulatot hozott, a földi világot egyre kevésbé a bűn puszta színtereként, ellenben egyre inkább az isteni terv szép rendjének elemeként fogta fel.