Hét szabad művészet: (Septem artes liberales) a szabad emberekhez méltó hét művészeti ág. Az ókorban kialakult felosztás szerint az artes liberales művelése, ellentétben az alacsonyabb rendű, fizikai munkát jelentő artes mechanicae-val, nem pénzszerzés céljából történik, és szellemi munkát jelöl. Martianus Capella (Kr. u. 5. század) De nuptiis Mercuriis et Philologiae (Merkúr és Filológia házassága) alapján, a középkorban, az erényekhez hasonlóan, nőalakokként ábrázolták őket, és mindegyikhez sajátos attribútumok társultak: Grammatika (könyv és íróvessző), Retorika (irattekercs, szónoki gesztusok), Dialektika (kígyó vagy skorpió, illetve virágzó ág), Aritmetika (mérőzsinór vagy tábla), Geometria (körző), Muzsika (hangszerek), Asztronómia (csillagászati mérőeszközök, gömb). A középkori egyetemi oktatás rendszerében két részre osztották fel, az alsó szinten oktatandó triviumra és az utána következő quadriviumra. Az itáliai humanizmus hatására a 15. század elejének firenzei művészei azért küzdöttek, hogy a festészetet, a szobrászatot és az építészetet is ismerjék el szabad emberhez méltó, szellemi foglalkozást jelölő művészetként. Ez biztosította a művészek kiemelkedését a kézművesség szintjéből. A hét szabad művészethez általában egy–egy antik tudóst, filozófust társítottak (ld. pl. Andrea da Firenze freskója, Aquinói Szent Tamás allegóriája, Firenze, Santa Maria Novella, Spanyol kápolna, 1360–as évek).