A gótika művészete. Korszakhatárok

A gótikus jelzőt az itáliai reneszánsz humanistái használták, hogy elkülönítsék saját korszakukat a megelőzőtől, s azt az antikvitás emlékeihez képest durvának tartották. Maga a szó Európát a középkor elején elözönlő gótokra, germánokra utalt. A gótikus művészet a 18. századig nem szerepelt a példaképek között, az angolok és Goethe szinte egyidőben fordultak érdeklődéssel a gótikus emlékek felé, mintegy saját népük gyökerét keresve, de csak a 19. századi művészettörténeti kutatások jelölték a korszak határait, s az is kiderült, hogy nem a német területeké az elsőbbség, hanem a francia Ile de France területén volt a forrása. A 19. század óta eltelt időben a gótika kutatása nagyon bő ismeretanyagot halmozott fel, az írott források, az egyes művészeti központok emlékei, művész személyiségek munkássága már a korszak összetettségét és periódusait, a lokális stílusok egymásra hatásait rajzolják fel. A stílus kialakulását meg lehet határozni, de Európa különböző területein eltérő időben bontakoztak ki a stílus jellemzői, ezért a korszakhatárok csak a helyszín függvényében jelölhetőek ki, s bizonyos területeken még a 16. század elején is felfedezhetünk a gótikára utaló elemeket.