Az ókeresztény kor domborművei

A korban nem mintáztak nagyméretű szobrokat, elsősorban domborművekről és kisplasztikákról beszélhetünk. Az előbbi technikával díszített szarkofágok nagyon népszerűek voltak, sokszor ószövetségi jelenetekkel díszítették, melyek közül igen gyakori a bűnbeesés . A templomok falát festményekkel, mozaikokkal díszítették, mely leginkább a hívek tanítására szolgált. A szarkofágok esetében két fő ábrázolási forma terjedt el. Az egyiken (paradicsomi szarkofág) a Jó Pásztor alakja, ószövetségi jelenetek (Ádám és Éva története, Noé a bárkában, Jónás története, Dániel az oroszlánok barlangjában) láthatók, míg a másikon (dogmatikus szarkofág) ó- és újszövetségi jeleneteket ábrázolnak, gyakori a Crux invicta, a győzhetetlen kereszt ábrázolása (ez eredetileg a római légionáriusok győzelmi jele volt). Az ókeresztény művészet jelképrendszere egyrészt a bibliai történetek szereplőit jelenítette meg, másrészt a keresztény tanítást példázta. Az ókeresztény kor nagy része, körülbelül a 4. századig elsősorban a misztikus tan ábrázoló helyzetét mutatja.

kép: Junius Bassus kőkoporsója, 359 körül, szarkofág, márvány, dombormű, Szt. Péter-templom múzeuma, Vatikán