Itália városi építészete
Az itáliai gótika világi építészete híven tükrözi a városi polgárság becsvágyát, és bár szerkezeti, valamint esztétikai szempontból vetekszik az egyházi építészet alkotásaival, formailag merőben eltér attól. A díszes városházák többsége a földszinten nyitott árkádsorokat kapott, az emeleteken oromfogas koronapárkánnyal és gazdag szobrászati díszítéssel.
A középkori Velence fontos összekötő pont volt Közép-Európa és a Földközi-tenger vidéke között. A tengeri köztársaság egyedülálló helyzete sajátos palotatípust hozott létre, a víz felé komponált palazzókat. Legszebb gótikus példája a Mario Contarini számára épült Ca d’Oro, melynek homlokzatát, hármas vízszintes tagolását árkádok és kőrácsos loggiák díszítik.
Toszkánában sajátos irányzatot alakítottak ki, amely híven tükrözi a korszak történetét. Ugyanis a toszkán városok szinte állandóan háborúztak egymással, ennek megfelelően a városi épületeket jól védhetővé kellett alakítani. Szép példája ennek a firenzei Palazzo Vecchio della Signoria, a városháza, amely bevehetetlen kőerőd képét mutatja, s csak néhány formai jegyében tükrözi a gótika építészetét. A földszint szinte teljesen zárt, fölötte kis ikerablakokkal tagolt emeletek következnek, majd fogazott párkány és torony koronázza.
A firenzei városházát is túlszárnyalja monumentalitásában a sienai közpalota, melyet 1338 és 1348 között építettek. A siena-i Palazzo Publico földszintje nyitott árkádsoros, fölötte az emeleteket hármas ablakok tagolják, az épület középső része négyszintes. Az építkezés befejezte után építették hozzá Itália legmagasabb tornyát, a 88 méter magas Torre de la Mangiát.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
