Középkori ötvösművek

Szent Mihály-evangeliarium fedele

10. század 2. fele

A bizánci ötvösök gazdagon díszített kódexborítókat is készítettek. Az aranylemez közepén az arkangyal domborítással (trébeléssel) létrehozott ábrázolása látható, ruháját drágakőberakás, szárnyát rekeszzománc díszíti, glóriáját aprólékos filigrándísz borítja. A kereten apostolokrekeszzománc képét helyezték el kör alakú keretekben, ún. mandorlákban.

Szent Servatius mellkeresztje

10 – 11. század fordulója

A mellen hordott kereszteknek bajelhárító szerepet tulajdonítottak a középkorban. Szent er eklyéit foglalták bele, ebben a tárgyban Szent Peulinus, Félix és Cornelius ereklyéit helyezték el. A Trierben készített mű a maastrichti St. Servatius-kincstárból származik.

Monomakhos-korona

11. század

A Magyar Nemzeti Múzeum által őrzött művet földmunkák során találták meg, a tárgy aprólékos rekeszzománcos díszítést hordoz. Az ábrázolásokon magát a bizánci császárt, IX. Konsztantinosz Monomakhoszt, feleségét és a társuralkodót láthatjuk, valamint erényalakokat és táncosnőket.

Esztergomi Sztaurothéka

12. század

Az esztergomi székesegyházban őrzött kereszt-ereklyetartót csodálatos rekeszzománc díszítés borítja. Bizánci készítésű.

Limoges-i zománcos kép a megfeszített Krisztussal

13. század első negyede, limoges-i zománcos kép a megfeszített Krisztussal

A 12-16. század között a zománcművészet egyik legfontosabb központja Limoges volt. A francia város a compostelai Szent Jakab zarándokút egyik pihenő állomása volt, így rohamos fejlődésnek indult. A zománcművesek nagy tömegben állították elő a beágyazott zománccal díszített tárgyakat: ereklyetartókat, könyvborítókat, gyertyatartókat, füstölőket, körmeneti kereszteket, ládikákat. A limoges-i zománcok a zarándokok által elterjedtek az egész középkori világban.

Övcsat Kiskunmajsa-Kígyóspusztáról

13.század harmadik negyede

Az aranycsat felületét lovas csata vagy lovagi torna jelenete díszíti. A 10 cm-es tárgy magas színvonalú dekorációja niello technikával készült. [Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum]

Esztergomi eskükereszt

13. század

A 13. századtól kezdve a királyok a koronázási szertartás részeként erre a keresztre tették le esküjüket. Felületét az 1250 körül készült filigrándísz borítja. Középen a Szent Kereszt egy darabja látható, ennek ereklyetartóját azonban a 17. században készítették. [Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár]

Margitszigeti korona

Az aranyozott ezüst korona a feltevések szerint V. István király halotti koronája lehet. A tárgy az 1838-as árvíz során került elő a Margitszigeten a domonkos kolostorból, épp onnan, ahol testvére, Szent Margit, a szent életű Árpád-házi királyleány élt. A korona abroncsa 8 pántból áll, mindegyiknek közepét hatszirmú virágok díszítik, melyek fölött liliomok emelkednek. A művet foglalatos ékkövekkel rakták ki.

Erzsébet királyné házioltára

1340-es évek

A királyné által alapított óbudai klarisszák templomában őrizték sokáig ezt a zománcozott képekkel díszített házioltárt. Feltehetőleg Párizsban készült. A szárnyakon Jézus gyermekkorából vett jelenetek láthatók, transzlucid (áttetsző) zománcból, az oltárszekrényben álló szobrok arca és keze ronde-bosse-zománccal díszített. [1962-től a Metropolitan Museum őrzi New Yorkban]

Szent László ereklyetartó mellszobra (hermája)

14.század

A herma aranyozott ezüstből készült, a fejet trébelték, az alsó, mell-váll-hát részt egyetlen lemezből domborították. A mellkast vésett aljú, áttetsző sodronyzománccal borították (mielőtt a zománcot a lemezre égették, a lemez felületét véséssel díszítették, ami az áttetsző zománcréteg alatt látható). A mű a szent király koponyacsontjának egy darabját rejti. Az ereklye a szobor fejének tetején lévő, kristállyal fedett nyíláson át megtekinthető. Eredetileg az általa alapított nagyváradi székesegyházban volt, azonban Náprágy Demeter Győrbe vitte magával, mikor áthelyezték az ottani püspöki székbe. Ma is a székesegyház őrzi.

Szendrői úrmutató

15. század

Aranyozott ezüstből készült, öntötték, majd vésték. A gótikus építészet elemeit viselő tárgy a megszentelt ostya felmutatására szolgált. Fölül tornyocskák, támpillérek, fiálék díszítik, alul, a talpán szentek ábrázolásait vésték ki.

Suky Benedek kelyhe

15. század

Különösen szép, sodronyzománcos mű, gótikus építészeti részletekből összeállított díszítménnyel. [Esztergom, Főszékesegyházi Kincstár]

Mátyás-kálvária

15. század

Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban őrzött ötvösremekmű két részre tagolható: a felső rész a korábbi, (Zsigmond-kori) gótikus, Párizsban készült, 1402-ben Flandriai Margit újévi ajándéka volt férjének, Merész Fülöpnek. A Keresztrefeszítés jelenetét ábrázolja Szűz Máriával és Evangélista Szent Jánossal, valamint az Ostorozást. Az említett személyek aranyszobrát plasztikus ronde-bosse-zománc borítja. Az alsó részt Mátyás király készíttette reneszánsz stílusban, 1469 és 1490 között, a már meglévő felsőhöz. Az esztergomi székesegyházba úgy került, hogy 1494-ben Corvin János, Mátyás örököse a művet zálogba adta Bakócz Tamásnak, de nem tudta kiváltani.

Izabella-násfa

16. század közepe

Az arany ékszert a hagyomány szerint Szapolyai János király felesége, Izabella királyné viselte. Az áttört, zománccal, díszített tárgyról karmos foglalatban 3 opálos csüngő függ, további csiszolt drágakövek díszítik a felületét, szimmetrikus elrendezésben.

Női fejet mintázó aquamanile

Kakukktojás

A Jankovich-gyűjtemény egy jeles darabja bronzból készült. A szépen mintázott női arc hajfonatát, aprólékos kidolgozását és érdekes fejdíszét szemlélve jó színvonalú műnek tarthatjuk. A kutatók mindeddig 12. századi, 1160 körül, a Maas-vidéken készült műnek tartották.

Mígnem néhány éve kiderült, hogy az ötvöstárgy 19. századbeli hamisítvány! A mű a Jankovich-gyűjteményből került a Magyar Nemzeti Múzeumba, és a közelmúltig megtévesztette a kutatókat.