Magyarország szobrászata a 14. században

A 14. század első felében Közép-Európa szobrászatán a francia klasszikus gótika hatása figyelhető meg. A Magyarországon fennmaradt töredékes szobrokon leginkább fa Madonna-szobrok is érvényesül a francia minta, általában német, osztrák és cseh közvetítéssel.

Az első toporci Madonnán (1340. k.) ausztriai előzmények mutathatók ki, a francia kisplasztikák típusát követi. Mária arca derűs, alakja S vonalban hajlik. Fején korona látható, ru hája lágy vonalú redőkben omlik alá. Bal kezén tartja a gyermek Jézust, aki kissé mereven ül anyja karján. A század közepe felé a faszobrokon is érezhető az Anjouk által Magyarországra hozott francia udvari művészet hatása. A szlatvini Madonna-szobor már közelít az udvari művészet ideáljához, kecsesebb, finomabb, mint a toporci Madonna.

A század eleji márvány- és kőszobrászatról nagyon keveset tudunk. Az Árpád-házi Szent Margit margitszigeti síremlékéből előkerült töredékek nápolyi mester munkájára utalnak, egy visegrádi töredék is feltehetően ugyanannak a műhelynek az alkotása.

Az udvari művészet Európa-szerte a 14. század második felében élte aranykorát, ezt tanúsítja a figurális síremlékek magas színvonala is. A reprezentatív síremlékek (sírkőlapok) általában vörös márványból készültek, igyekeztek rajtuk visszaadni az elhunyt vonásait. Az első arisztokrata síremlék hazánkban Garai Miklós nádor sírköve (1386) Siklósról. A nádor mellén összekulcsolt kezekkel fekszik, páncélját, lovagi fegyverzetét aprólékosan ábrázolták, arcának természethű megformálása osztrák hatásra utal.

Az udvari művészet hatása figyelhető meg Kolozsvári Mártonnak és Györgynek prágai Szent György-szobrán is (1373). A szobor eredeti elhelyezéséről semmit sem tudunk, esetleg kút- vagy oltárszobor lehetett. A szobrászok Szent György pajzsán szignálták művüket, a szobornak ez a része azonban elveszett. Egy leírás alapján a fivérek által készített másik négy, egykor Nagyváradon álló bronz szoborról is van tudomásunk (Szent István, Szent Imre és Szent László álló alakjai, valamint Szent László lovas szobra), ezeknek azonban a török megszállás alatt nyoma veszett. A szobrászok művüket viaszvesztéses technikával készítették, ez itáliai tanultságra vall. A körplasztika legérdekesebb vonása a ló és lovas mozdulatának összehangolása, a ló kecses, elegáns mozdulata tökéletesen harmonizál Szent György nemes eleganciájával. Szent György figuratípusa, a ló természethű megformálása, mozdulata és a talapzat tájmotívumainak (szikla, naturalisztikus levelek) előképe a festészetben lelhető fel, a műalkotás az udvari lovagi kultúra megtestesítője.

Toporci Madonna I.

Szlatvini Madonna