Művészet a 11. században

A kereszténnyé lett magyar királyság első építkezései az a tíz püspöki székesegyház volt, melyet Szent Istvánalapított az 1000. év körül. Ezeknek a templomoknak a pusztítások és korai átépítések miatt ma már csak töredékeit ismerjük. Nehezen rekonstruálható Géza fejedelem esztergomi palotája is. Ezekkel azonos jelentőségű volt a két uralkodói alapítású egyház: a pannonhalmi bencés apátság (Géza, 996) és a székesfehérvári Szűz Mária-prépostság (István királyi „kápolnája” és temetkezőhelye, 1018-tól). Az előbbi az Ottó-kor kétszentélyes, nagy nyugati építménnyel, kriptával ellátott bazilikáit idézte. A német igazodás kézenfekvő, hiszen Gizella királyné II. Henrik császár testvére volt. István gazdag adományokkal látta el templomát, akárcsak a német császárok.

Szent István halálakor (1038) vagy – újabb vélemények szerint – szentté avatásakor (1083) készülhetett az a fehér mészkőszarkofág, melynek faragott díszei a 11. század magyar szobrászatában kiemelkedő helyet foglalnak el. A kő sírládát római szarkofágból faragták át, rövid oldalán egy angyal látható, mely a halott lelkét pólyás csecsemő képében az égbe viszi. Hosszanti oldalain szalagfonatokkal körülölelt rozetták, középen kerubok, illetve az egyik oldalon életfák láthatók. Díszítetlen rövid oldalával egy falhoz lehetett állítva. A faragás stílusa és a lélekvitelikonográfiájabizánci kapcsolatokra utal. Az István utáni udvar politikai kapcsolatai pedig Velence felé mutatnak. A szarkofág közeli analógiája Orseolo Péter apósának, a velencei dózsénak sírládája. A korból fennmaradt töredékek többsége erősen stilizált, dekoratív bizánci eredetű növényi díszítésű (Szekszárd, Tihany, Veszprém).

Istv án király utódainak templomai közül legépebben a feldebrői bencés monostoraltemploma maradt fenn, mely az Aba-nemzetség temetkezési helye volt. A centrális (oldalain apszisokkal bővített négyzet) alaprajzú templom kriptája fontos temetkezési hely, talán ereklye őrzési helye lehetett. A kripta kialakítása ugyanis a nyugati ereklyekultusz gyakorlatának fel meg. A keresztboltozatot összetett lábazati és fejezetzónával ellátott pillérek, és egy akantuszleveles fejezetű oszlop tartja. Freskói egy átépítés során, 1160 körül készülhettek.

A század végén a királyi alapítású bencés monostorok alaprajzán már észak-itáliai, lombard igazodás tűnik fel. A faragványokról is fokozatosan eltűnik a bizáncias ornamentika, és a monumentálisabb figurális díszítés kap helyet. Garamszentbenedeken I. Géza, Somogyvárt Szent László alapított monostort. Ezek alaprajza nagyjából megegyezik: háromhajós, keresztház nélküli, három félköríves apszissal záródó, nyugati toronypáros, pilléres bazilikák voltak. A monumentális, figurális díszítés az 1105-ben felszentelt dömösi templomban már uralkodóvá vált. Háromhajós, karcsú oszlopokkal tagolt kriptája viszonylag épen fennmaradt.