Baldachin: hordozható, kelméből készített, díszes sátortető, amelyet bevonulások alkalmával az uralkodók, főpapok vagy körmenetek idején az oltáriszentség felett hordoznak. Gyakran helyezték fejedelmi trónusok és ágyak fölé is. Az ókeresztény templomokban hasonló, de immár maradandó anyagból készített kőépítmények kerültek az oltárok fölé (ezek elnevezése: oltársátor, cibórium).

Béllet: befelé lépcsőzetesen szűkülő, oszlopokkal, féloszlopokkal tagolt, plasztikus díszítésű nyíláskeret.

Kápolnakoszorú: a szentélyhez sugarasan csatlakozó, félköríves vagy poligonális kápolnák sora, mindegyikben egy-egy oltárral. A 11. századi francia romanikában alakult ki a kápolnakoszorús szentélykörüljáró, innen örökölte a korai majd klasszikus gótika.

Kapuzat: díszes keretezésű kapu, a keret plasztikus díszítése a romanika idején vált hangsúlyossá. Részei: lábazati zóna, béllet (oszlopszobrok, féloszlopok stb.), bélletív, timpanon. A a főbejárata (általában a nyugati kapuzat) volt a legdíszesebb.

Karzat: nagyobb épület belső terében kialakított, megemelt, mellvéddel lezárt térrész, melynek külön feljárata van. A templomi karzatok rendszerint a mellékhajók fölött (pl. zarándoktemplomok) vagy a nyugati részen helyezkednek el.

Kerub: négy- vagy hatszárnyú angyal. Az Ószövetségben ezek az emberfejű, oroszlántestű, bikalábakon álló, sasszárnyú lények vigyázzák az Édenkertet (1 Kir 6).

Lándzsaablak: keskeny, hegyes csúcsívben végződő ablaknyílás. Az angol gótikában gyakran használtak lándzsaablakokból álló ablakcsoportot.

Lombard alaprajzi típus: a 11. század végén Észak-Itáliából elterjedt közép-európai alaprajzi típus, melynek sok változata lehetséges. Alaptípusa a háromhajós, három félköríves apszisban záródó, kereszthajó nélküli bazilika.

Párkány: az épület falfelületének vízszintes tagolóeleme, a sík felületből jól láthatóan kiemelkedik. Az antik oszloprendekben az oszlopfő fölött általában háromrészes párkány található. A párkány, homlokzati elhelyezkedése szerint lehet koronázó- (fő-) párkány, övpárkány, könyöklőpárkány, lábazati párkány, szemöldökpárkány.

Rozetta: stilizált rózsa, kör alakú díszítőmotívum.

Szarkofág (Egyiptomban): (ógörög, sarkophagos – húsevő) kőből vagy fából készült koporsó. Az ember formájú szarkofágok csak az Újbirodalomban terjedtek el, addig Egyiptomban is ládaalakú szarkofágokba temetkeztek.

Szentélykörüljáró: a szentély olyan kialakítása, melyben a mellékhajókat kápolnákkal ellátott folyosóként vezetik körül az apszis mentén. A körüljáró folyosó lehet kéthajós, ekkor kettős körüljáróról beszélünk.

Támváltás: a templomtámaszainak szabályos váltakozása (pl. oszlop-pillér-oszlop…). Általában a kötött boltozási rendszer következtében alkalmazták a támok eltérő terheltsége miatt.

Westwerk: (német „nyugati épület”) a Karoling- és Ottó-korban a 9. századtól a 11. századig kimutatható egyes keletelt bazilikák nyugati végéhez kapcsolódó többszintes épület, toronycsoport. A westwerk földszinti része boltozott, előcsarnokszerű, a karzaton külön oltár található. Önálló liturgikus funkciója mellett a westwerk lehetett a császár kiemelt tartózkodási helye, egyben fogadóhelyisége is (császárkarzat).