Tarsolylemezek
A honfoglalás idején a legelőkelőbbek tarsolyait a korábbi öntött veretek helyett az egész fedőlapot beborító nemesfémlemezzel kezdték díszíteni. Ez jellegzetesen a honfoglaló magyarok hagyatéka. Mindegyik tarsolylemez másféle, nagy rajzkészségről, találékonyságról tanúskodó ötvösmunka. Általában az egész lapot egyféle mintázat borítja. Egyazon minta dús mintahálózatát palmettahálónak nevezzük. Egyes lemezeken a pogány és a keresztény mitológia azonos értékű jelképei (életfa, az Úr keresztje) egyszerre jelennek meg. A növényi mintakincs főként az életfa ábrázolást jelenítette meg, mely a sikert, a gazdagságot, boldogságot is szimbolizálta. A nők legfeltűnőbb ékességei a védő-óvó jelképű páros korongos varkocsdíszek voltak, melyek kétoldalt a vállra függtek le.
A vezéri udvartartás pompája
A vezéri udvartartás pompájáról tanúskodik a délvidéki törzsfő, Ajtony Maros menti vára közelében fellelt világhíres nagyszentmiklósi kincslelet. A tarsolylemezek díszítőeleme igen egyszerű: dús levelű pálmavirág, friss pálmahajtás. A motívum előzménye a perzsa-szasszanida kultúrával való találkozásra vall, a mintafűzés azonban iszlám indítást mutat. A tarsolylemezek felületkitöltő szerkezetének legegyszerűbb megoldása a palmetták talán iszlám alapú rácsmintaként kapcsolódása egymáshoz úgy, hogy két-két levelük összeér, s az így létrejött sorhoz kapcsolódik a következő palmettaszint. De a tarsolylemez készítés sem tekinthető mai szóval élve "népművészetnek", mivel rangjelző funkciója volt. Állatábrázolás tekintetében a griff és az iráni kutyamadár (szenmurv) uralkodott. A férfiak számára készített díszvereteket azonban ritkán ékesítették állatalakokkal. A honfoglalók avar örökségű állatalakos művészetét elsősorban gazdag női sírokban találjuk, míg a férfi sírok az ornamentika elnövényesedéséről árulkodnak.
21. századi közoktatás - fejlesztés, koordináció (TÁMOP-3.1.1-08/1-2008-0002)
