Sancho Sáiz de Carrillo síremléke

Az Ibériai-félsziget északi felének gótikus művészete az itáliai, francia és – később – flamand gótika ötvözetét mutatja egy olyan területen, amely a gótika előtt is sajátságos művészeti képet mutatott a maga bizáncias, de itáliai, dél-francia, sőt arab elemekkel fűszerezett stíluskombinációjával.

A korai gótika egyik szép példáját Sancho Sáiz de Carrillo síremlékének 1300 körül festett fedőlapja adja. A festmény linearitása, merevsége, színpadias drámaisága a romanika és gótika közti átmeneti stílust képviseli. A kora gótika egyik újítása jól megfigyelhető a képen: a sirató alakok nem egymás mögé felsorakoztatottak, hanem egymástól takarásban vannak. A testek csak rajzosan jelöltek, vonalasak, tömegüket, formájukat nem érezzük, a testtartás, a figurák gesztusai, arckifejezésük még erősen kötődik a romanikához.

Sancho Saiz Carrillo síremlékének festett fedőlapja

Egy katalán oltár

Ennél a festménynél ötven évvel később, 1350 körül, Katalóniában készült az az oltárkép, amelynek középtáblája Máriát ábrázolja a Gyermekkel, zenélő angyalok között. A festmény előképei a trecento Itáliában, s ott is Sienában keresendőek. A 14. század második felétől a spanyol területeken erőteljes itáliai hatás érződik. Ez az itáliainak is nevezett stílus váltotta fel a korábbi lineáris gótikát, ezt pedig egy, az északi területek művészetéből merítő flamand stílus követte.

Mária-oltár középképe