A német és a közép-európai régió festészete

A gótika térhódításával Európában megnövekedett a táblaképfestészet szerepe Itálián kívül. Ez annak volt köszönhető, hogy a gótika anyaországában, Franciaországban, és a német területeken a freskófestészet háttérbe szorult, mivel a gótikus templomok falfelületeinek csökkenése, egyre keskenyedő falai nem kedveztek ennek a műfajnak. A képek így a templom falairól az üvegablakokra, és fatáblákra, hordozható alapokra kerültek. Így a festészet elvált az építészettől és egyre önállósultabb művészeti ág lett. A táblaképek leginkább szárnyas oltárokként jelentek meg, majd egyre nagyobb szerephez jutottak a magánáhítatra készített festmények is.

Német területeken a romanika és gótika közti átmenetet, a későromanikát, koragótikát a Zackenstil („cakkos stílus”) képviselte, a geometrikusan, expresszíven formált, éles szögekben megtört drapériáival. Ez a cikk-cakkos stílus a német gótika későbbi festészetére is hatott. Nyomaiban fellelhető az itt bemutatott, 1310 körül készült kölni házi szárnyasoltáron is, amely Jézus életének jeleneteit ábrázolja. E festmény azonban nem csupán a Zackenstil adta lehetőségekkel él, felhasználja például a francia koragótikus miniatúrafestészet eredményeit is. Formakezelése már túllépett a romanikán, és a német gótika jellemző vonásait hordja magán.

Szárnyasoltár Krisztus életének jeleneteivel

Bertram mester egy műve

A hamburgi Szent Péter-templom, Bertram mester által festett főoltárát 1383-ban állították fel. A triptichon nyitott szárnyakkal a Genezistől a Szent Család Egyiptomba meneküléséig mutat be jeleneteket a Szentírásból. A képtáblák részletei realisztikusan megformáltak, természetközelség jellemzi őket. Témájuk szerint az engedetlenség (pl. Bűnbeesés), engedelmesség (pl. Ábrahám áldozata), a rossz (pl. Betlehemi gyermekgyilkosság) és jó (pl. Jézus születése) között feszülő ellentétek, és ezek váltakozása határozza meg a művet. A szárnyas oltár stílusösszefüggései pedig cseh kapcsolatokra engednek következtetni, ami nem is különös, mivel az 1340 körül született Bertram mester Prágában tanult, valószínűleg az alább említésre kerülő Theoderich mester műhelyében szerezte tudását. A hamburgi oltárkép magán hordja a cseh ábrázoló művészetek egyik legjellemzőbb vonását a szemléletesség iránti igényt, ezért a képtáblák szereplői alapvető bibliai ismeretek alapján jól meghatározhatóak, beazonosíthatóak attribútumaik, jellemző cselekedeteik által.

Bertram mester: A hamburgi Petrikirche főoltára

Theoderich mester Csehországban

Bertram mestercsehországi kortársa, és feltehetően tanára Theoderich mester volt. Főműve a karlsteini (karlštejni) vár Szent Kereszt-kápolnájának díszítése volt. Ez egyben a IV. Károly uralkodása alatt virágkorát élő cseh udvari festészet legkiemelkedőbb alkotása is. Theoderich mester elszakadt a francia és itáliai festészet Európa-szerte jelenlevő hatásától, és egy részleteiben realisztikus, robusztus, nem pusztán a festészet eszközeivel élő, egyéni formanyelvet teremtett. Az itt látható, Szent Jeromost ábrázoló tábla a Theoderich mester egyik legismertebb műve. Megfigyelhető rajta, hogy az iparművészet eszközeit is felhasználja a képalkotáshoz: a Jeromos kezében tartott könyvön drágakőberakást, hátterében domborított fémlapok felületre történő applikálását alkalmazta. Így a kétdimenziós festmény kiegészül kollázsszerűen rádolgozott elemekkel, és szinte domborművé válik.

Theoderich mester: Szent Jeromos