Franciaország románkori építészete

A középkori ember vallásosságának fontos része volt a szent helyekre való zarándoklás. A legnagyobb zarándokutak a Szentföldre, valamint az apostolsírokhoz Rómába és Santiago de Compo stelába vittek. A Compostelába vezető utak Franciaországon át vezettek, ezért a zarándoktömegek befogadására itt új templomtípus alakult ki a 11. század második felében: a zarándoktemplom. Az 1077-1119 között épült toulouse-i St. Sernin a típus legnagyobb, és legszebben ránk maradt képviselője. Az öthajós, kereszthajós templom hatalmas tömegek befogadására alkalmas. A mellékhajók fölött, a kereszthajókon is végigfutó széles, a főhajó felé árkádokkal nyi tott karzatokat alakítottak ki, melyek a zarándokok elszállásolására is alkalmasak voltak. Az így kialakult álbazilikás rendszer következtében a főhajó a fényt csak közvetve, a karzatokon keresztül kapja. A kórus és a szentély világítását a hatalmas négyezeti tornyon, valamint a szentélyablakokon át kapja. Ez a fényvezetés a liturgia fő helyszínét emeli ki. A szentélykörüljáró folyosóból sugarasan nyíló kápolnák a gótikus kápolnakoszorú előzményei. A főhajót hevederes dongaboltozat, a mellékhajókat keresztboltozat fedi. A hevedereket a boltvállaktól a padlózatig lenyúló féloszlopok hordozzák.

A zarándoktemplomok típusa mellett a másik nagyon fontos kisugárzási pont Cluny III. temploma (1088-1125) volt. Hugo apát építkezéseinek alapelve Isten dicsőségének földi eszközökkel való kifejezése, melyek szemlélése során a lélek is megnemesedik. Cluny kolostora a legnagyobb, legdíszesebb épületegyüttese volt a középkornak, spirituális és művészeti hatása felbecsülhetetlen volt. Az öthajós, két keleti kereszthajós, szentélykörüljárós, kápolnakoszorús bazilika boltozata a főhajóban hevederes donga, a mellékhajókban keresztboltozat volt. Árkádjai már csúcsívesek voltak. Az épület monumentális kialakításához gazdag szobrászati díszítés társult. Cl airvaux-i Szt. Bernát, a ciszterci rend alapítója, éppen a díszeknek ezt a földhöz ragadt tobzódását kritizálta. A Bernát eszméit követő ciszterci rendi építészet ennek megfelelően a puritán, a földi hiúságokat megvető szerzetesi életmódot szolgálta. Fontenay-i templomukra a tiszta egyszerűség, a figurális díszítés teljes hiánya jellemző. A többi ciszterci templomhoz hasonlóan lemondanak mindarról, ami a templomnak monumentalitást kölcsönöz: a tornyokról, a szentélykörüljáróról és a mellékkápolnákról, még a színes üvegablakokról is. Az épület szerkezetében azonban a legmodernebb technikai megoldásokat használták: minden templomuk boltozott és ezek támaszrendszerei is igen fejlettek. A citeaux-i és clairvaux-i anyakolostorokban kialakult egyenes szentélylezárású, széles kereszthajós alaprajzi rendszert a rend egész Európában elterjesztette.