Baldachin: hordozható, kelméből készített, díszes sátortető, amelyet bevonulások alkalmával az uralkodók, főpapok vagy körmenetek idején az oltáriszentség felett hordoznak. Gyakran helyezték fejedelmi trónusok és ágyak fölé is. Az ókeresztény templomokban hasonló, de immár maradandó anyagból készített kőépítmények kerültek az oltárok fölé (ezek elnevezése: oltársátor, cibórium).

Béllet: befelé lépcsőzetesen szűkülő, oszlopokkal, féloszlopokkal tagolt, plasztikus díszítésű nyíláskeret.

Kapuzat: díszes keretezésű kapu, a keret plasztikus díszítése a romanika idején vált hangsúlyossá. Részei: lábazati zóna, béllet (oszlopszobrok, féloszlopok stb.), bélletív, timpanon. A templomoknak a főbejárata (általában a nyugati kapuzat) volt a legdíszesebb.

Oszlopszobor: rendszerint bélleletes kapuzatok díszítésére szolgáló faragvány, egészalakos figura, amely oszlop előtt áll, és általában azzal egy tömbből van kifaragva. Az oszlopszobor nyújtott arányai az oszlophoz igazodnak, a román kori művészetben és a 12. századi korai gótikában gyakori.

Trumeau: osztósudár. A román és gótikus kapuzat bejárati nyílását kettéosztó pillér, mely a szemöldökgerenda alátámasztására szolgál. Általában Krisztus vagy Mária szoboralakjával díszítették.

Utolsó Ítélet: a keresztény hit szerint egy napon Krisztus újra eljön a Földre, és ítéletet tart az emberiség fölött (Mt 25,31-46). Az angyalok harsonáira a halottak kikelnek sírjaikból, és megjelennek az ítélőszék előtt. Jézus teljes dicsőségben trónol, mellette a 4 lelkes állat (l. Maiestas Domini), a 24 vén, valamint a közbenjárók: Keresztelő Szent János és Mária. Jézus jobbjára gyűjti az üdvözülteket, akiket angyalok vezetnek a Paradicsomba, balján pedig a kárhozottak állnak, akiket ördögök visznek a Pokolba. Középen Krisztus előtt vagy alatt áll Mihály arkangyal, aki mérlegével a lelkeket, azok jó és rossz tetteit méri. Az ábrázolás a romanikában és a gótikában a kaputimpanonok gyakori témája, de gyakran festették a templom belső nyugati falára is.