A gótikus szobrászat műfajai, témái, stílusa

A gótikus szobrászat - akárcsak a román - épületszobrászat. Ez nemcsak azt jelenti, hogy szabadon álló szobrok nem készültek ebben az időben és, hogy a szobor az építészetnek alá volt rendelve, hanem azt is, hogy az építészetet sem lehet elválasztani a szobrászattól. A gótikus katedrális szimbolikus jelentése ugyanis a szobrokon keresztül fejeződik ki. A plasztikus elbeszéléseknek a romanikában kialakult szerepe (az olvasni nem tudó nép hitigazságokra, erkölcsi szabályokra való okítása) a gótikában is megmaradt, de az ábrázolások témája egyre jobban kibővült. A szobordísz elhelyezése sem változott alapvetően: továbbra is a templom kapujára, ill. a homlokzatra összpontosult, mely az épület leghangsúlyosabb része. A hívő ezt látja meg először, ezért ennek magában kell hordoznia mindazt, amit előkészíteni hivatott. A szobordíszes kapuzat könnyen érthető módon beszéli el mindazt, ami a belsőben az építészet és a liturgia absztrakt nyelvén szólal meg. A kapuk elbeszéléseit a teológusok határozzák meg, hogy a lehető legsűrítettebb legyen, de ugyanakkor közérthető módon fejeződjön ki a kereszténység lényege: a megváltás története.

A gótikus katedrális főbejárata nyugaton nyílik, de hamar ugyanilyen gazdagon díszített kapuzatok épültek a kereszthajó déli és északi végein is. A már korábbról ismert (St.-Gilles) hármas kapuzat lett az alapforma, ami a homlokzat szempontjából is előnyös volt, mert logikusan igazodott a háromhajós belsőhöz. A bélletes kapunak minden része különböző díszt kapott. A legfontosabbak ezek közül az oszlopszobrok. Mivel a béllet rézsűs falazása előtt oszlopok álltak, nem lehetett ide széles reliefeket helyezni. A bélletoszlopok és a figurális dísz együttes alkalmazásának lehetőségét Saint-Denis-ben kísérletezték ki: az oszlopot és egy álló figurát ugyanabból a kőtömbből faragták ki. A szenteket ábrázoló oszlopszobor mindig valamilyen architektonikus lábazaton áll, feje fölött pedig hasonló baldachin van. Az oszlopszobrok felett emelkednek a bélletívek (archivoltok), rajtuk apróbb figurákkal. A kapu központi ábrázolása a timpanon domborműve, melyhez szorosan kapcsolódik a bejárat fölötti szemöldökgerenda sávja, melyet az osztósudár (trumeau) támaszt alá. Ezen egyetlen alak, a kapuzat főszereplője van kifaragva. A timpanon domborművének témáját és a béllet figuráit is ő határozza meg. Az érett gótikában a bélletoszlopok alatti lábazati részt is díszítették.

A kapuzatok három része szoros tematikai kapcsolatban van. Az együtteseknek három alaptípusát lehet elkülöníteni. Az Utolsó ítélet kapuinak főszereplője Krisztus, a Világbíró. Ez a típus rendelkezik talán mind közül a legkiterjedtebb ikonográfiával. A Mária-kapuk a 12. század végén egyre jelentősebbé váló Mária-kultusz következtében terjedtek el. A harmadik típus a Szentek kapuja, melyeket mindig helyi adottságok (patrónusok, helyi szentek) alakítanak.

Chartres, Notre-Dame székesegyház, a királykapu (nyugati kapuzat) oszlopszobrai

Amiens, Notre-Dame székesegyház, Krisztus-trumeau