Szent István király és Gizella királyné székesfehérvári kazulájának stílusvizsgálata. A miseruha stíluspárhuzamai

A koronázó palást pannonhalmi másolata, 1613. Pannonhalma, Bencés Főapátság

A magyar koronázási palást eredetileg miseruha volt, amely felirata alapján hitelesen meghatározható: 1031-ben készített és a székesfehérvári Szűz Mária egyháznak adományozott kazula. A funkcióváltással és átalakítással ebből jött létre a koronázási palást, de a változás körülményeit csak a folyamatos hagyományból ismerjük, hiteles forrásokon alapuló adatunk nincs róla.

A kazula művészettörténeti problémáinak középpontjában stiláris hovatartozása áll. Annak a kérdésnek az eldöntéséhez, hogy egy ilyen minőségű tárgy elkészítése egy hajdan létező, magyarországi udvari vagy kolostori műhelyhez kötődik vagy megrendelésre külföldi mesterek készítették szükséges a stílusrokonság felderítése. Mai összképünk alapját mindenekelőtt az a műfaj meghatározás alkotja, amely Kovács Éva tanulmányai honosítottak meg, eszerint a kazula a 11. század eleji kincsművészet tipikus emléke, amelynek egészét, részleteit, motivikus párhuzamait legeredményesebben II. Henrik császár megrendelésére készült művekkel való összehasonlítással kereshetjük. Kovács Éva kutatásaira támaszkodva Marosi Ernő tovább fejlesztette a stílus vizsgálatát. Eszerint eredményes technikai és stiláris rokonság tűnik fel II. Henrik bambergi paramentum adományainak darabjaival, továbbá ötvösműveivel és kevésbé Regensburg, mint inkább Reichenau köré csoportosított könyvfestészeti emlékeivel, bár természetesen az eltérő technikából adódó különbségek figyelembe vételével.