Karoling építészet

Nagy Károly a Frank Birodalmat a római császárság mintájára kívánta megszervezni. Államszervező munkájának szerves része volt a kultúra és a keresztény hit terjesztése a germán törzsek között. Ebben a munkájában legfontosabb segítőtársa egy angolszász szerzetes, Alcuin volt. Céljuk egy második Róma megteremtése volt (renovatio imperii). Tudatosan használták fel ezért az antik uralkodói reprezentáció eszközeit, és a régi formákat átalakítva alkalmassá tették az új tartalmak befogadására. Ezért nevezzük a Karoling művészetet az antikvitás első reneszánszának. Nagy Károly még császárrá koronázása előtt, 792-ben megkezdte új székhelyének kiépítését Aachenben. A nagyszabású palotaegyüttes két legfontosabb épülete a hatalmas, kétszintes királyi fogadóterem (Sala Regalis), és a palotakápolna. A metz-i Odo mester által épített kápolnát egyes források szerint 805-ben szentelte föl III. Leó pápa Mária tiszteletére. A centrális alaprajzú é pület előtt külön előudvar, átrium volt, melyet toronycsoport zárt le nyugat felől. Itt, a középső torony alatt, egy hatalmas, félköríves záródású, a római diadalívekre emlékeztető fülkéből nyílik a bejárat. Ez, a templom magjához nyugat felől csatlakozó többszintes épület a westwerk, melynek emeletén, az oltárral szemben, a bejárat fölött áll Nagy Károly trónusa.

A templombelső központi része egy nyolcszögű, árkádokkal határolt tér, melyet gyűrűként ölel egy tizenhatszög alaprajzú, boltozott, karzatokat tartó folyosó. A karzatok hármas árkádokkal nyílnak a középpont felé, az oszlopos árkádok fölötti boltívet pedig újabb két oszlop tagolja három részre. Ezt követi a boltíves ablakok szintje, majd a lapos kolostorboltozat. A kápolna tervezője a ravennai San Vitale templom alaprajzi elrendezését és belső faltagolását használta fel. Az árkádok és oszlopok hármas kompozíciói Aachenben nehézkesebbek, a tömör falak és a karcsú oszlopok közötti feszültség erősebb. A harmadik szint oszlopai elveszítik tartó szerepüket, puszta dekorációk, a fényűzés, a reprezentáció eszközei, hiszen az antik oszlopokat Nagy Károly Rómából és Ravennából hozta "új Rómájába". A centrális térszervezés mellett a Karoling-kori templomépítészetben tovább élt Róma ókeresztény bazilikáinak hagyománya is. Corvey bencés temploma (822-844) háromhajós, keresztházas síkmennyezetes bazilika, melynek nyugati végéhez szintén westwerk csatlakozik, keleti apszisa alatt pedig kripta volt. A kripta egy az apszist körüljáró folyosóból és az abból nyíló 3 kápolnából állt. Hasonló, a visszavezethető templomok épültek a Karoling Birodalom egész területén. Ezek főleg bencés apátsági templomok voltak. A legtöbb esetben átépített vagy elpusztult emlékanyagnál jobban tanúskodik a karoling templom és kolostorépítészetről az a 820 k. készült tervrajz, melyet Sankt Gallenben őriznek.