Az itáliai trecento művészetének hatása

Az 1340-50-es években a korszak falfestészetének legfontosabb stílusjelensége az itáiai trecento hatása. Ez a stílus eleinte csupán a királyi és főpapi központokra koncentrálódott, majd hamarosan az egész országban elterjedt. A korai emlékek majdnem mind megsemmisültek, de Esztergomban, Váradon és Zágrábban néhány töredéket feltártak. Ezek a freskók teljesen elszakadnak a románkori hagyományoktól, Magyarországon előzményük nem lelhető fel, az eddig tárgyalt freskók mellett látszik, hogy egy teljesen új, nyugatról átvett irányzatról van szó, melyet feltehetően az Itáliából érkező Anjouk hoztak magukkal. Az esztergomi palota kápolnaboltozatán és a falak felső részén levő Mária koronázása, Utolsó ítélet és Passió jelenetei csaknem teljesen elpusztultak, csak a falak alsó részén, az ülőfülkékben maradtak fenn apostolok mellképei. A kék háttér előtt, négykaréjos keretben és háromnegyed profilban ábrázolt apostolok arctípusa (egyenes orr és száj, hosszú hullámos haj) toszkán hatást sugallnak. A lágyan megfestett arc, finoman leomló haj és a kecses, könyvet tartó kezek tehetséges mesterről tanúskodnak.

A század második felében nem lehet kizárólag itáliai hatásokról beszélni, a trecento stílus együtt hatott a korabeli osztrák-cseh festészettel. A közép-európai gótika formavilágát idézik a somorjai, szmercsányi és szepességi falképek.

A korszak kiemelkedő mestere a Stájerországból származó Johannes Aquila. Az általa szignált művek a korszak legegységesebb falképciklusait alkotják. A feltehetően itáliai tanultságú mester önarcképét két alkalommal is megörökítette. A művein gyakran előforduló, pontos latinsággal írott feliratok, írásszalagok a festő kimagasló műveltségét bizonyítják. Művészetében keveredtek az itáliai és cseh hatások, és a századforduló közép-európai stílusát honosította meg Magyarországon, alkalmazkodva a helyi hagyományokhoz. Legkorábbi munkája a veleméri templom kifestése (1378). A szentély falán az Angyali üdvözlet, női szentek, az evangélisták és Szent Mihály arkangyal látható, alatta naturalisztikus csendélettel, mely a mise kellékeit ábrázolja. Az Angyali üdvöz let Máriáján jól láthatóak az új irányzat stílusjegyei: a festő Máriát térben ábrázolt olvasópult elé állítja. A térdelő Mária haja és ruhája lágy redőkbe omlik alá. Kezét összekulcsolja, arcán áhítattal teli várakozás tükröződik. Johannes Aquilla festette ki Bántornya templomát is 1383-ban és 1389-ben. A templomhajó északi falának felső részén Szent László legendája látható, amelyen a festő által képviselt új felfogás látszik: Az addig alkalmazott folyamatos képszalag helyett itt már önálló, keretezett jeleneteket látunk. A háttér is jelentős lesz, a dekorativitás helyett a természethűbb ábrázolásmód válik fontossá.

Alcobaça, ciszterci templom

Johannes Aquila: a diadalív és a szentély falképei