Az iszlám művészet általános jellemzői. Az iszlám építészet kezdetei

A próféta kis medinai háza lett az első mecset, amely mintául szolgált. A közös ima helye a maszdzsid kezdetben egyszerű, a talaj szintjén körülhatárolt négyszögű térség volt, a kibla "a Mekka felé néző irány" oldalon faoszlopos, fedett térszakasszal, ebből fejlődött ki a az omajjád korban a mecset korai típusa, az udvarmecset, a szentély hátsó fala a kiblafal, előtte a szószék, a minbár. Itt kellett lennie a mihrábnak, ami tulajdonképpen a mekkai irányt mutatta, később a félkör alakú fülkét "imafülkét" értették alatta. Saját építészeti hagyományok híján az első időkben kölcsönzött minták szerint építkeztek. A kúfai Nagymecset (670) imateréhez a perzsa minták, a jeruzsálemi Sziklamecsethez (691) a késő római keresztény mártirium, a damaszkuszi Nagymecsethez (706-715) keresztény bazilika adta a mintát.

A jeruzsálemi Sziklamecset alaprajza